Gyűlés

KMKSZ-gyűlés, de falugyűlésnek is nevezhetném, záporoznak a kérdések. Egy asszonyka értelmesen fejti ki, mire kellett nekünk ez a demokrácia. A szovjet rendszerben jobban éltünk, volt mindenkinek tisztességes nyugdíja, munkája, fizetése, és még valamit el is lehetett hozni a kolhozból. Most pedig a nyugdíj semmire nem elég, az emberek munka nélkül vannak, a kolhoz is megszűnt, és a városban sincs munka. A teremben a csönd jelzi, hogy sokan egyetértenek vele, a szónok is kivár, majd ő teszi fel a kérdést: „Emelje fel a kezét, aki részt vett a járási pártbizottság szétverésében, illetve aki tüntetett, vagy netán harcolt a kommunisták hatalomból való kiűzettetéséért”. Persze, hogy senki nem emelte fel a kezét, hisz ilyen nem is volt. Senki nem kergette el a kommunistákat a hatalomból, önként dobták a gyeplőt a lovak közé. Az információkat az ország helyzetéről ők birtokolták, felismerték, hogy a széteső birodalom szekere beborult az árokba, megértették, mi következhet, és megléptek a felelősség elől. A marxista tanokon nevelkedett proletár internacionalisták, a tőkések halálos ellenségei kreáltak nekünk demokráciát, és akik évtizedeken keresztül nagy vehemenciával döntötték a tőkét, most megszerezték azt maguknak a gazdasági hatalommal együtt.

Elhangzik a következő kérdés: ki verte szét a kolhozt, ki hozott el onnan engedély nélkül legalább egy tehenet? Nincs jelentkező, persze hogy az ott ülők nem bontották a kolhozt, pedig azt kellett volna tenni, míg megvolt a vagyon. Most hol vannak a kolhozi javak? Elolvadt, eltűnt, a hatalmon lévők különböző privatizációs bűvészmutatványokkal eltüntették. Ami maradt, tönkrement. Az igazságot kereső ember számára fáj az igazság, ha az a gazemberséget és a gazemberek győzelmét ötvözi az elégtétel és a jó győzelme nélkül. Jó lenne hallani valamit, valami biztatót az igazság győzelméről, de hát ez csak mese lenne, itt pedig nincs mese, csak a puszta igazságtalan valóság, a kifosztott község, a málladozó, jéghideg kultúrház, a hatalmas kátyúk az úton, a lerohadt kolhozépítmények, és a kolhozelnök és a párttitkár által osztogatott igazság után vágyódó, megnyomorított lelkű emberek.

Tithli