Az iskola, ahol délután tanulnak

30 éves a Tiszapéterfalvai Művészeti Iskola

A Tiszapéterfalvai Művészeti Iskola idén méltatja fennállásának harmincadik évfordulóját. A Tiszahát legnagyobb múltra visszatekintő zeneiskolája 1971-től működik önálló tanintézményként, melyben ez idáig több mint kétezer növendék szerezhetett zenei műveltséget.

A nagyszőlősi zeneiskola péterfalvai fiókintézetében már az 1960-as évek közepétől folyik zenei képzés. Az iskola főépületét – mely egykor egyházi iskolának épült, de volt már laktanya és szolgáltató egység is – harminc éve bővítették, amikor az intézmény önálló státust kapott.

Az iskola vonzáskörzete mára igencsak kiszélesedett, jelenleg több mint tíz községből tanulnak itt gyerekek, összesen 114-en. Érdekességként megemlítendő, hogy a péterfalvai művészeti iskola fiatal közösségének pedagógusai mind ezen intézmény egykori növendékei, mi több, egyúttal a környező községekben működő művészeti iskolák tanárai is.

– A harmincadik tanév valóban nem mindennapi jubileum egy iskola életében. Ezért szeretnénk méltóképpen megtisztelni az évfordulót – mondja Biki Ottó igazgató. – Egy nagyszabású ünnepi koncertet tervezünk, melynek díszvendégeiként minden bizonnyal meghívjuk a zeneiskola négy egykori igazgatóját, nyugállományban lévő pedagógusait és természetesen a zenei pályát folytató volt tanítványokat is. Biztos időpontot még nem tudnék mondani, de népzenei és néptáncegyüttesünk már gőzerővel készíti ez alkalomból bemutatásra kerülő legújabb produkcióját. Örömünkbe azonban némi üröm is vegyül, mivel eredeti népviselet híján a legautentikusabb táncanyag sem képes teljes mértékben érvényesülni, egy hiteles viselet pedig ma már legalább százezer forintba kerül. Márpedig az együttesben majd ötven gyermekkel dolgozunk...

Visszatérve a zeneiskola mindennapjaihoz, a pedagógusok leginkább azt sérelmezik, hogy fizetésük gyakran késik, annak ellenére, hogy a tandíjakat időben továbbítják a költségvetésbe. Az igazgató a koncertterem szűkösségét fájlalja, mint mondja, a legutóbbi karácsonyi ünnepségen többen szorultak ki belőle, mint ahányan befértek.

Ám gondok ide vagy oda, a péterfalvai zeneiskolában a nap második felében megindul az élet, minden egyes teremben komoly munka folyik: ki hangszerét tanulja, ki szolmizál, ki táncol, vagy éppen rajzol, fest.

Figyelmemet leginkább egy alig iskolásforma kislány kelti fel, aki hegedűtokkal a kezében nyit az egyik tanterembe. A hatéves kis Zsuzsika írni-olvasni még nem, de hangot fogni a kicsiny hegedűjén már kitűnően tud. Simon Mária pedagógus kérésünkre elmondta, nem éppen szokványos ilyen fiatal korban zenét tanulni, de amennyiben a gyermeknek van hozzá hajlama és persze kedve, hosszú távon mindenképpen megéri vele foglalkozni.

Popovics Zsuzsanna