A hőség a legnagyobb ellenfelük

Országúti helyzetjelentés, avagy kösz, jól vagyunk

Amint arról korábban beszámoltunk, az aknaszlatinai kerékpárosok idén is túrára indultak, hogy meghódítsák Magyarország déli és dunántúli részeit. A hat elszánt kerékpárosról a világhálón ke­resztül kaptuk a hírt: a rekkenő hőség ellenére sikeresen elérték első úti céljukat, Hódmező­vá­sár­he­lyet. Következzék egy kis ízelítő élménybeszámolójukból.

„1. nap. Reggel hatkor rugaszkodtunk neki mint a szlatinai elit-keréktáltosok szervezete – Katyó, Kis Katyó, Rudi, Dunya, Arthúr és Szergej –, más néven a SZ.E.K.SZ. különítmény. Hatan hétágra égtünk a trópusi hőségben, Debrecenig 220 kilométert tekertünk. Technikai problémáink nem voltak, tőke (azaz Ft) problémáink viszont bőven, sajna csak kútvízre tellett.

2. nap. Debrecen–Békéscsaba útvonal a 47-esen, 47 fokos hőségben. Egyetlen felhő az égen, az is csupa kék. Vígan énekeljük:

„Lenn a délibábos Hortobágyon,/Túltekertünk úgy másfél százon./Hullámzott az országút a nagy hőségben,/Mikor elmerengtünk a messzeségen ...”

Ez a táv sokat kivett a gyerekekből, leolvadt a nyeregülést fixáló szalag, lesüllyedt az ülés stb. Feladni? Soha!

Este 19 óra, Békéscsaba. Szénné égtünk, de élünk! Két nap alatt cirka 400 km-t hagytunk magunk mögött.

3. nap. Békéscsabán Laci vállalta istápolásunkat. Miután elmondtuk, hogy Debrecentől tekerünk, „Tietek a házam, aludjatok nálam!” felkiáltással von kebelére és megígéri, hogy returszállást is biztosít, csak még egyszer lásson bennünket.

Vasárnap, déli 12 óra, Hódmezővásárhely. Testvérvárosunk alpolgármestere, Almási István és a Vásárhelyi Cseresznyés Kollégium igazgatója, Szalkai László hideg sörrel várnak az Andrássy utcai kocsma előtt, igény szerinti pia-kajával. Ez utóbbiról lemondtunk... A strandfürdőzésről már nem, hálás köszönet érte.

Bizonyítottunk, itt vagyunk és a Nap gyilkos sugarai ellenére folytatjuk!”