Tizennégy évesen kezdett zenélni

Isten éltesse!

Pál Lajos neve sokak fülében csenghet ismerősen Kárpátalján, hiszen ő volt az, aki a népművészet, azon belül a népzene oktatását, kutatását, gyűjtését szisztematikusan fel­vállalta a Tiszántúlon, komoly eredményeket produkálva ezen a téren. A Ti­sza­péter­falvai Művészeti Iskola egykori igaz­gatója szép sikereknek örvendhet az intézmény népi együttesei révén is. A Pro Cul­tura Hun­ga­rica-díjas, az Ukrajna érdemes népművelője címmel kitüntetett Pál Lajos 1951. július 10-én született.

– Hogyan kezdődött zenei pályája?

– Meglehetősen későn, tizennégy éves koromban kezdtem el játszani harmo­ni­kán, s akkor is csak azért, mert a korombeli gye­­rekek már szinte mind tudtak muzsikálni valamilyen hangszeren. Nyáron a diófa alatt ülve a kertben hét-nyolc órát gyakoroltam. Nemigen készültem zenésznek, de fokozatosan megkedveltem a muzsikálást, s a nyolcadik osztály elvégzése után felvettek az ungvári Zeneművészeti Szakiskolába. Az iskolát kitüntetéssel végeztem, így Kijevben, a zeneakadémián az általános tárgyakból nem kellett felvételiznem. Az akadémia elvégzése után az opera és szimfonikus karnagyi szakon folytattam tanulmányaimat, ahol Sztefan Tur­csák­nál, a kijevi operaház első karnagyánál tanulhattam. Úgy alakult, hogy engem találtak a legjobb végzősnek a karnagyi szakon, így az a megtiszteltetés ért, hogy ünnepi koncertet adhattam a filharmóniában. Ezután hazajöttem Viskre, és a helyi zeneiskolában tanítottam, majd felkértek a Ti­sza­péterfalvai Ze­neiskola igazgatására, amit el is vállaltam.

– Hogyan került kapcsolatba a népzenével?

– Nekem még volt alkalmam élőben hallani a viski Csűri család két tagját is, akik Ugocsa megyéből származtak. Bár megjelentek az újkori táncok, a keringő, a tangó, mégis a csárdás vitte továbbra is a prímet. A paraszti zene számomra valójában nem jelentett újdonságot. Új elem igazán a zenék tájegységenkénti különválasztása, rendszerezése volt, hiszen azelőtt nem tettünk különbséget motívumok, dallamok között, egyszerűen csak magyar zenét játszottunk.

– Milyen tervei vannak a jövőre?

– Jelenleg a Ti­sza­pé­ter­fal­vai Művészeti Iskola mellett Aszódon és Beregszászban, a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskolán oktatok. A legfontosabb feladat és cél az újabb generáció kinevelése, akik majd folytatják azt a munkát, amit mi a feleségemmel és a kollégákkal elkezdtünk.

karmacsi