Mi újság?

2002. szeptember 6., 02:00 , 86. szám

Kócsi Ernőnél, a KMKSZ Tekeházai Alapszervezetének elnökénél

– Milyen kérdések foglalkoztatják leginkább mostanában a tavalyi árvíz idején súlyos károkat szenvedett Tekeháza magyarságát?

– A családok zöme még ma is otthona újjáépítésével van elfoglalva, és mivel a károk felszámolására kapott állami segély általában kevésnek bizonyult, nagyon sokan küzdenek súlyos anyagi gondokkal. Csak minden ötödik házat sikerült teljes mértékben felépíteni, a porták nyolcvan százaléka azonban épp hogy tető alá került. A legtöbb család ma is egyetlen szobában szorong. Mindez természetesen kihat a falu magyarságának közösségi életére is, aminek egyik negatív mutatója, hogy a 360 tagot számláló alapszervezetből eddig alig több mint százan igényeltek magyar-, illetve hozzátartozói igazolványt.

– Tekeházán évről évre előtérbe kerül az önálló magyar osztály, illetve a magyar tannyelvű elemi iskola indításának ügye. Hol tart jelenleg ez a kezdeményezés?

– Fájó kérdés ez számunkra, melynek megoldásához többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült közelebb kerülnünk; annak ellenére sem, hogy a szülők részéről folyamatos igény mutatkozik a magyar első osztály beindítására, és a vasárnapi iskolát is harminc-negyven gyerek látogatja rendszeresen. Tavaly heten kérvényezték a magyar osztály létrehozását, az illetékes hivatalok kitartó ellenállása miatt azonban szeptemberben négyen mégis visszaléptek, így nem maradt jogalapunk az ügy továbbvitelére. A harcot természetesen nem adjuk fel, idén egyházi vonalon is igyekszünk továbblépni, mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy a vasárnapi iskola és a magyar nyelvű hitoktatás lehetőségei egyre inkább szűkösnek bizonyulnak a magyar nyelv, kultúra és identitás átadására, megőrzésére itt, a Tiszántúlon.

Popovics Zsuzsanna