Történelmet író pedagógusok

Tanítók a szórványmagyarok között

Szeptember elseje nemcsak a diákok számára jelent újat, ugyanolyan izgalommal várják az első csengőt azok a pedagógusok is, akik először lépnek osztályuk elé. Fokozottan érvényes ez azokra a főiskolásokra, akik nem akár­­milyen feladatot vállaltak: a szórványmagyarság településeinek első tanítónőiként állnak a katedrára, sokak szerint történelmet írva ezzel.

A nagybégányi Illés Éva, a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola utolsó éves tanítójelöltje a most induló kőrösmezei magyar elemi iskolában kezdi a pályáját. Mint mondja, segítségben nem szenved hiányt.

– Amikor nyáron az Irka-tábor nevelőiként Kőrösmezőre utaztunk az évfolyamtársaimmal, az itteni tanárok meséltek arról, hogy magyar osztályt szeretnének indítani, de még nincs tanító – meséli lelkesen. – Azt mondtam, a főiskola befejezése után szívesen jönnék ide tanítani. Amikor Punykó Mária, az Irka gyermeklap főszerkesztője, a tábor szervezője ezt meghallotta, javasolta, hogy ne várjam meg a diplomaosztást, kezdjem el a tanítást már idén. Elintézték a formaságokat, szabad óralátogatást kaptam a főiskolán, több helyről is megígérték, hogy mindenben támogatnak, így elsején elkezdtem a tanítást. Tizenhárom gyerek van az osztályomban, ebből hárman már elvégezték az ukrán iskola első osztályát, de a szülők most átíratták őket az induló magyar osztályba. Már eddig is szép eredmények születtek itt, Kőrösmezőn, hiszen egy hónap alatt sikerült korszerűvé varázsolni az iskola épületét. Sokat segítettek Szenek Olga és Vizáver Magdolna tanárnők, tantervet a rahói magyar iskolából hoztam, tankönyvünk is van. Már az első szülői értekezleten látszott, hogy a szülők és a gyerekek egyaránt nagyon lelkesek, így az első napok óhatatlan nehézségeit túlélve, azt hiszem, nem lesz túl sok gondom.

A palágykomoróci Mitro Henrietta, aki szintén végzős főiskolai hallgató még, két óra alatt döntött arról, hogy vállalja-e szeptembertől a szolyvai gyermekek okítását az ugyancsak most induló első osztályban. A család ösztönzésére elvállalta a küldetést, s bár tudja, hogy a kezdet nem lesz könnyű, mégis bízik magában, a gyermekekben, a szülőkben, s abban, hogy befogadják. Mint mondja, a nyári Irka-tábor élményei alapján nyugodt szívvel kezd neki a munkának.

– Az osztálytermet az óvoda épületében alakították ki, itt kezdtük el a munkát a tíz kis tanítványommal. A nagy távolságok miatt nem lesz egyszerű összeegyeztetni a tanítást, a tanulást és a családot. Szolyváról egyenesen a főiskolára megyek majd, és csak azután haza. Ezzel együtt nagyon örülök a lehetőségnek. A beilleszkedéssel, úgy gondolom, nem lesz gond, nyáron nagyon sok barátot szereztem, segítségben sem lesz hiány.

A nagyberegi Hájas Éva már ta­pasztalt pedagógusként tér vissza a korláthelmeci iskolásokhoz. A szep­temberi hónap azonban az ő szá­mára is tartogat még nehézségeket, hiszen az első és második osztályt összevontan kell majd oktatnia.

– Még főiskolásként kérdezte meg tőlem Orosz Ildikó, a KMTF elnöke, hogy nem lenne-e kedvem a szórványmagyarságban tanítani. Felsorolt több lehetőséget is, számomra Korláthelmec tűnt a legszimpatikusabbnak. Hat elsősöm volt a kicsiny, három tantermes iskolában, ahol két ukrán osztály tanult, meg az enyém. A kezdet elég nehéz volt, mert én is csak akkor tanulgattam az oktatás lényegét, s a gyerekeknek is új volt ez a helyzet, mivel korábban két évig nem volt magyar osztály, de belejöttünk. A legnagyobb gondot az okozta, hogy nem volt kitől szakmai tanácsot kérni, tantervet itt­hon­ról vittem, a korábbról maradt tankönyveket használtuk. De a gyerekek nagyon szerettek tanulni, a szülők pedig segítőkészek. Például mire most visszatértem, már kifestették, kitakarították az osztályt, albérlettel vártak. A szom­széd­ság­ban működő óvoda is nagy segítséget jelentett, szívesen adták kölcsön a szemléltetőiket, a zongorájukat. Idén hét elsős csatlakozik majd hozzánk, ami megnehezíti a tanítást, hiszen több önálló munkát kell majd kidolgoznom, jóval több segédeszközt kell készítenem, de hiszem, hogy minden problémát meg lehet oldani.

O. T.