2002. szeptember 13
Az egyházi újév
Polgári naptárunk a pápai indikciót vette át, és az egész világ január elsején ünnepli az esztendő kezdetét. A különböző vallások viszont más és más napot határoznak meg évkezdőként.
Görög egyházunk az ősi konstantinápolyi hagyományt megőrizve szeptember 1-jén kezdi az új évet. A császárság idejében az volt a polgári újesztendő kezdőnapja is. Ezen a napon adták át a császárnak jelentéseiket a tartományok kormányzói és a hadsereg parancsnokai. Az egyház pedig teljes fénnyel, virrasztással ünnepelte az újévet.
Miért szeptember elseje az egyházi újév első napja? Az őszi évkezdetet a természet sugallja az embernek. Ősszel kerül földbe a legtöbb növényünk magja. Mindenekelőtt a búzáé, amit a magyar nyelv életnek nevez. Az első őszi hónap tehát logikusan kezdete az évnek, hiszen jövőnk, életünk a vetéssel kezdődik.
Bizonyára a természet rendje irányította már az Ószövetség népének figyelmét is az őszre, a zsidó újév is ősszel van.
Az első őszi hónap első napját azonban a kereszténység tette az újév első napjává. Hagyományunk szerint ugyanis Jézus Krisztus ezen a napon kezdte meg nyilvános működését. Ekkor vette kezébe Izaiás tekercsét a názáreti zsinagógában és olvasta fel a próféta jövendölését: „Az Úr lelke rajtam. Mert fölkent engem. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy felszabadítsam az elnyomottakat és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.” /Iz.61,1-2/
Krisztus nyilvános fellépése új élet kezdetét jelentette. Méltó, hogy ezt a napot az újesztendő első napjaként ünnepeljük.
Szabó Konstantin, görög katolikus parókus, Déda
