2002. szeptember 20.

…mert a ti megmaradásotokért küldött el engem Isten. I Mózes 45: 5b

Vannak olyan események az ember életében, amire rácsodálkozik, rákérdez: miért? Amikor József leleplezi magát testvérei előtt, mindannyian bűnbánattal, félelemmel gondolnak a következő pillanatokra. József ajkáról azonban egy csodálatos bizonyságtétel hangzik el: „...mert a ti megmaradásotokért küldött el engem Isten”.

Sokszor nem halljuk vagy nem értjük Isten akaratát, kétségbe vonjuk, értetlenül tekintjük, előbb-utóbb mégis megtapasztaljuk, hogy Istennek útjai kifürkészhetetlenek ugyan, a végállomása mégis boldog, csodálatos áldás. Ezékiás király nem értette, mit jelent számára a szenvedés, a betegség, 15 esztendő után azonban boldogan mondja el: áldásul volt nékem a nagy keserűség.

Sokszor állunk úgy Jézus Urunk előtt is, hogy nem értjük az ő szenvedését. Sokszor szeretnénk megkérdezni, Uram, miért? Nem lehetett ezt másképpen? Ha azonban a Golgotára tekintünk, akkor értjük meg igazán Józsefnek testvéreihez intézett szavait: tiérettetek küldött el engem Isten.

Miértünk küldte őt az Atya, hogy igazolódjék az evangélium szava: aki hittel tekint rá, aki hisz őbenne, az el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ezzel a hittel és reménnyel tekintsünk a Golgota szenvedő hősére, hogy mindenkor hálaadással fogadjuk az ő szavát: tiérettetek küldött el engem az Isten.

Pocsai Vince, búcsúi református lelkipásztor