Október 6. üzenete

A szabadságharc mártírjaira emlékeztünk

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség a hagyományoknak megfelelően Nagyszőlősön tartotta az Aradon és másutt kivégzett mártírok emlékének szentelt központi megemlékezését október 6-án, vasárnap. A kegyelettel emlékezők az 1849-ben ugyancsak vértanúhalált halt Ugocsa megyei főispán, Perényi Zsigmond báró szobránál gyűltek össze.

– A magyar történelem legszentebb szabadságharcára emlékezünk e nemzeti gyásznapon, fejet hajtva annak hősei, valamint az aradi vértanúk előtt – mondta az emlékünnepség résztvevőit köszöntve Milován Jolán, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnöke. – Tesszük ezt azzal a hittel, hogy 1849. október 6. nemcsak a magyar nép gyásznapja, hanem Istentől kapott jövőnk ígéretes magvetése, nemzeti létünk megtartó ereje is.

A magyar nemzet szabadságküzdelmeire Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia elnöke emlékezett. Mint ünnepi beszédében hangsúlyozta, 1849. október 6. reményteli tanulsága, hogy se Aradon, se a budapesti Új Épületnél nem sikerült pontot tenni a magyar történelem végére. Minden nagy bukás után az erőgyűjtés és a felemelkedés időszaka következett.

– Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után a világ épp­oly közönnyel nézte a nagyhatalmi erőszak tombolását és terrorját, mint 1956-ot követően – mondta Pomogáts. – Ám a múltban elszenvedett sérelmek miatt a mai nemzedékeknek nem szabad elfordulniuk Európától; a magyarságnak arra kell törekednie, hogy minél jobban tudja érvényesíteni érdekeit az Európai Unió tagjaként. A trianoni kényszerrendezés következményeinek felszámolására, a darabokra tépett nemzet lelki és szellemi újraegyesítésére kell törekedni, s az európai közösségnek értékelnie kell a magyarság felemelkedési képességét – fűzte hozzá a szónok.

Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke beszédében példaként állította az aradi tizenhármak és báró Pe­ré­nyi Zsigmond életét a kárpátaljai magyarság elé a következetesség tekintetében.

– Az aradi tizenhármak, mérlegelve az uralkodónak tett eskü és a nemzethez való hűség közötti választás lehetőségét, az utóbbi mellett döntöttek. Döntöttek, majd végigmentek a választott úton, melynek végállomása Arad és a büszkén vállalt nemes halál volt. Kárpátalján vajon lesz-e elég magyar, aki a széthúzás helyett a megmaradást választja? Október 6-a nekünk arról szól, hogy legyen elég kárpátaljai magyar ember, aki meghozva egyé­ni döntését, a nemzeti létet választja, és végigmegy azon az úton, ami ezzel a döntéssel jár. Adja az Isten, hogy elegen legyünk, és legyen elég erőnk – mondta végül Kovács Miklós.

A Határon Túli Magyarok Hivatala nevében Tóth István szólt az egybegyűltekhez, a nagy­sző­lősi járási állami ad­mi­niszt­ráció részéről pedig Krasz­nai Juliusz elnökhelyettes üd­vö­zölte a jelenlévőket.

A továbbiakban Varga Me­lin­da beregszászi színművész, valamint a Perényi Zsigmond Középiskola növendékei adóztak előadásukkal az aradi vértanúk emlékének, végül a kárpátaljai magyar szervezetek, a történelmi egyházak, Sza­kács Zoltán ungvári magyar főkonzul, a megyei és a járási állami közigazgatási hivatalok, va­lamint a nagyszőlősi pol­gármesteri hivatal kép­­viselői, a magyar­or­szági vendégek és Nagy­szőlős ünneplő közön­sé­ge meg­koszorúzták Pe­ré­nyi Zsig­­­­mond emlékművét.

Az eseményen jelen volt dr. Orosz Il­­di­kó, a KMTF és a KMPSZ elnöke, Po­po­vics Béla, a KMCSSZ elnöke, Miko­la Tóth a megyei állami közigazgatási hivatal kép­viseletében, Mihail Po­povics, Nagy­­szőlős polgármestere, Ben­­dász Dániel görög katolikus esperes, Czirók Béla nagyszőlősi református lel­ki­pásztor és Bán Jónás atya a római katolikus egyház képviseletében.

Popovics Zsuzsanna