2002. november 22.

2002. november 22., 01:00 , 97. szám

„Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben? Jézus így válaszolt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez az első és a legfőbb parancsolat. A másik hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik az egész törvény...” (Mt 22, 36-40).

A megfizethetetlen!

Olyan mesterséges világban élünk, ahol szinte nincs olyan „dolog”, amit pénzért meg ne tudnánk vásárolni. Azért létezik e világon, amit nem tudunk megvenni – ez a szeretet. Milyen is ez a szeretet, amelyre minden ember vágyódik? Ha „valamihez” hasonlítanánk, akkor azt kell megállapítanunk, hogy minden édesség és élvezet keserű, és minden vagyon koldusi nyomor.

Sokan gondolják magukban: ember, szállj le a földre és ne röpködj. Itt állok két lábbal a földön, s azt gondolom és hiszem, amit egykor Szent Ágoston mondott: „Aki szeret, annak nem kell magyarázni, hogy mi a szeretet. Aki pedig nem szeret, annak hiába magyarázzák.” Ez azoknak szól, akik szeretnek, akik krisztusi módon akarnak szeretni.

Az igaz szeretetről csak egy módon lehet beszélni: ha Jézusról beszélünk. Szemlélve Jézus keresztjét, ott találok minden fontos „szót” és „mondatot”, amely a szeretetről beszél:„A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel; ...mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet nem szűnik meg soha” (1 Kor 13, 4-8).

Mindez csak ábránd lenne? Nem! Ilyen az igazi szeretet, amint ezt Szent Pál mondja, és ahogy azt vérével Krisztus a keresztfára írta. Megmutatta, hogy az igazi szeretetnek nagy és megfizethetetlen ára van. De mi az ára? Idézzük újból Ágostont: „Ha kenyeret akarsz venni, filléredet adod. Ha telket akarsz venni, tallérodat adod. Ha szeretetet akarsz venni, magadat kell adnod”. Jézus magát adta ezért a világért, mert szereti a benne élő embert. Ki érti ezt? Az, aki szeret...

Ha nem a kereszt mélységeiből fakad a szeretetem, akkor lesz talán bennem egy kis szívélyesség, felebaráti szeretet, udvariasság, kedvesség, érzékenység a szociális munka iránt és más efféle, de nem igazi szeretet. A szeretet ott kezdődik, amikor nehéz szeretni, amikor jóval kell viszonozni a rosszat, amikor meg kell bocsátanom az ellenem vétőknek, amikor életemet kell adni, amikor fáradtság, meg nem értés nyomaszt... Akkor, ha nem krisztusi szeretet van a szívemben, elfogy az erőm, elszáll a bátorságom, és kialszik szinte „minden” reményem. De ha krisztusi szeretet van a szívemben, akkor sem lesz könnyű, mert hogy is volna könnyű az engem átkozókat áldani, üldözőimért imádkozni, mindent eltűrni, mindent remélni, mindent elviselni és életemet adni. Nem könnyű, ám mégis megvalósítható, annak, aki szeret, aki rálépett a jézusi ösvényre, mert ez a szeretet ára.

Weinrauch Márió, ofm. nagyszőlősi plébános