Hitben és magyarságban

Egyéves a bustyaházai Szent Erzsébet Római Katolikus Óvoda

2002. november 22., 01:00 , 97. szám

A bustyaházai magyarok még néhány évvel ezelőtt sem gondolták volna, hogy valaha magyar nyelvű óvodájuk lesz. Aztán a kilencvenes évek ele­jén, a ferences atyák missziójának kezdetével, megcsillant egy halvány reménysugár. Ettől kezdve anyanyelvükön hallgathatták a szentmisét, nyaranta magyarországi ta­nárok, nevelők gyakorolták a gyerekekkel a magyar nyelvet, s idővel felvetődött a magyar óvoda iránti igény gondolata is. Tavaly adódott a lehetőség, hogy megvásárolják az egykori állami óvoda épü­le­tét. A técsői Szent István nevét viselő karitász élt is az alkalommal, és Majnek Antal püspök segítségével meg­vá­sá­rolta a romos állapotban lévő épületet. A napokban az egyéves fennállását ünneplő intézmény vezetőjével, Ruscsák Erzsébettel a kezdetekről és a jelenről beszélgettünk.

– Annak ellenére, hogy azelőtt is óvoda működött itt, az épület nagytatarozásra szorult. Nem egész négy hónapi munkával sikerült az épületet átalakítani, és lassan elfogadható állapotba hozni.

– Honnan szerezték be a szükséges felszerelést?

–Az Egymásért Alapítvány képviseletében Várföldi Tamás és felesége gyűjtöttek számunkra berendezési tárgyakat. Ausztriában ekkoriban számoltak fel egy óvo­dát, melynek teljes berendezését mi kaptuk meg. Ők egyébként azóta is sok segítséget nyújtanak.

– Miben különbözik ez az intézmény egy hétköznapi óvodától?

– November 19-én, Szent Erzsébet napján szentelte fel Majnek Antal püspök atya az épületet, így az óvodánk névadója, s egyben a védőszentje is Árpád-házi Szent Erzsébet lett. A gyerekek tavaly december1-jén vehették birtokukba az óvodát. Sok jelentkező volt, mert a szülők szerették volna, hogy gyer­mekeiket vallásos szellemben neveljék, és természetesen a ma­gyar nyelvet is megtanulják. Óvodánk elsődleges célja a gyerekek hitre való nevelése, a magyar nyelv és a hagyományok megőrzése. Bus­tya­házán korábban nem volt magyar nyelvű oktatás, így természetesen helyben minden támogatást meg­kaptunk a kezdeményezésünkhöz. Ez az intézményünk iránti érdek­lődés máig töretlen, amit első­sorban az bizonyít, hogy jelenleg is sorban állnak azok a szülők, akik hozzánk szeretnék beíratni gyer­me­küket. Elsősorban a római és görög katolikus családok gyerekeit fogadjuk. Fontos szempontnak tartjuk továbbá a családi-szociális helyzetet is. A napidíj itt ugyanannyi, mint az állami intézményben, azaz 1hr/fő/nap. Ez az összeg persze csak jelképes és legfeljebb az alapvető dolgok beszerzésére futja belőle. Szerencsére a Szent István Alapítvány sok segítséget nyújt számunkra, így megfelelő ellátást tudunk biztosítani a gyerekek részére.

– Hány gyermekkel foglalkoznak jelenleg?

– A magyar csoportban 18, az ukránban pedig 19 gyerekkel foglalkozunk. Az idén tizenöt „végzős” óvodásunk volt, akiket már mi készítettünk fel az iskolakezdésre. Sajnos a magyar csoportos óvodások is csak ukrán nyelvű iskolában tanulhatnak tovább, mert a községben nincs magyar iskola vagy osztály. Az eltelt egy év megmutatta, hogy a jövőben az eddigieknél is nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a magyar nyelvre, a hagyományok ápolására. Természetesen továbbra is fontosnak tartjuk a kicsinyek hitben való nevelését. Az egyházi ünnepekre immár hagyományosan táncos-zenés műsorral készülünk, amelyek a szü­lők számára is nagy élményt je­lentenek, hiszen minden család számára az a leg­na­gyobb öröm, ha gyereküket bol­dognak láthatják.

-lia-