Ingyen ebéd az iskolalátogatás fejében

Öt év a gyerekekért Nagyszőlősön

2002. november 29., 03:05 , 98. szám

A Nagyszőlősi Szent Hedvig Napközi Otthon immár öt éve igyekszik enyhíteni a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek nélkülözésén, segítséget nyújtani a felzárkózáshoz a tanulásban. Kezdetben sok nehézséggel kellett megküzdeniük, aztán az épp megoldott gondok után újabbak jelentkeztek. Csak a cél nem változott: segíteni a rászorulókon. Az intézmény múltjáról, jelenéről és jövőjéről kérdeztük Bizinger Róbertet, az intézmény vezetőjét.

– Már azt megelőzően igyekeztünk enyhíteni a nagyszőlősi cigánygyermekek helyzetén, mielőtt a napközi létrejött volna. A helyi római katolikus gyülekezet tagjai Cseh József vezetésével oktatták őket az elemi iskola tananyagára. Ezen első tapasztalataink alapján született az ötlet, hogy szükség lenne egy olyan intézményre, ahol az oktatás mellett egyebekben is segítséget nyújthatunk számukra.

– Kit sikerült megnyerniük e kezdeményezésnek?

– Az épületet, amelyben jelenleg dolgozunk, a Francia Humanitárius Tevékenységek Osztályának anyagi támogatásával, valamint a Humanitárius Szövetség akciójának jóvoltából 1997-től használja a Ferences Misszió. Kezdetben a helyhatósági szervek azt ígérték, magukra vállalják a működési költségek egy részét. Aztán nemrég kiderült, hogy ennek az ígéretnek nem tudnak eleget tenni.

– Hány gyer­mekkel foglalkoztak?

– Eleinte összesen harmincan voltak: 15 cigány és további 15 szociálisan hátrányos családból származó gyer­­mek járt el naponta hozzánk. Három munkatárs foglalkozott velük akkoriban Bekecs József vezetésével. Alapvető feltétel volt, hogy csak azokat fogadjuk, akik rend­szeresen látogatják az iskolát. Ennek megfelelően eleinte a cigánygyerekek körében volt népszerű a nap­közi, mivel az ingyen ebéd igen kecsegtetőnek tűnt. Azonban, mikor értesültek a kötelező iskolalátogatásról, számuk valamelyest csökkent. Jelenleg két csoportban foglalkozunk a gyerekekkel: az egyik csoport 22, a másik 30 fős. Az utóbbi csoport számára az 1–4. osztályos anyagot Komáromi Mónika oktatja.

– Hogyan sikerült megoldani a gyerekek étkeztetését?

– Naponta tudunk számukra ebédet biztosítani, amelyet a szociális központ ingyenkonyháján készítenek el. Sok gyerek csak itt eszik meleg ételt, ezért amikor megjönnek az iskolából, előbb ebédelnek és csak azt követően látnak neki a házi feladatnak.

– Miben tudnak még segítségükre lenni az oktatáson és az étkeztetésen kívül?

– Első tapasztalataink nyomán szükségesnek láttuk, hogy beiktassuk a programba a rendszeres orvosi vizsgálatot és a tisztálkodást. A szükséges gyógyszereket az egyházi gyógyszertárból szerezzük be. Régebben ruhaneműt is adtunk a gyerekeknek, de sajnos ez most nem áll módunkban. Természetesen nagy figyelmet fektetünk a vallásos neveltetésre, így rendszeresen tartunk hittanórákat, méltatjuk az egyházi ünnepeket. Kiemelkedő ünnep a karácsony, amikor csekély ajándékkal kedveskedünk a gyerekeknek. Sikerült már két alkalommal hittan-tábort és egy alkalommal autóbuszos kirándulást szervezni számukra. Remélem, ez az elkövetkezendőkben sem marad el.

– Fogékonyak védenceik a nevelésre?

– Néhányuknak sikerült elvégezni valamilyen szakmunkásképző iskolát, de a többség számára már az általános iskola befejezése is nagy eredmény. Jelen helyzetben sajnos nem lehetnek különösebb elvárásaink velük szemben, hiszen amint már említettem, többségüknek még az írás és az olvasás is nehézséget okoz, s általában a családi körülmények sem megfelelőek ahhoz, hogy továbbléphessenek.

– Miből tartják fenn az otthont?

– Jelenleg a Nagyszőlősi Ka­ritasz biztosítja működésünk feltételeit. Az otthon működésének költségei pedig igen jelentősek, hiszen például az elektromos energiáért, a vízért és a telefonért olyan emelt díjat kell fizetnünk, mint a magánvállala­toknak. A nehézségek ellenére azonban mindent megteszünk, hogy ha csekély mértékben is, de segíteni tudjunk a nélkülöző gyerekeken.

-lia-