Komáromy András: Ugocsa vármegye a történelemben
„Hét vármegyében nem volt szebb asszony Buday Dániel uram fiatal özvegyénél” – kezdi egyik cikkét Komáromy András, melynek első soraiból azonnal kitűnik, hogy nem akármilyen történeti leírást fog kezében az, aki az ugocsai táj szülöttének írásaiból összeállított kötetbe olvas bele.
Komáromy András történetíróként vált híressé a tudományos élet pódiumán, egész életén át gyűjtötte az adatokat Ugocsa vármegye történetének megírásához. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség gondozásában megjelent kötettel a sorozatszerkesztő Kobály József, valamint a kötet szerkesztője, Kobályné Homoki Ilona a történész emléke előtt születésének 140., halálának 70. évfordulójára tisztelgett, aki szakértelme mellett kiváló íráskészséggel igyekezett fellebbenteni a fátylat a vármegye múltjáról.
A kötet első részében Komáromy András levéltári kutakodásainak eredményét tartalmazó írásai találhatóak, melyek között jegyzőkönyvi leírások éppúgy előfordulnak, mint a Perényi család levéltárából származó végrendelet, nászhozomány, levél, melyek a történelemtudományban viszonylag járatlan olvasó számára is betekintést engednek a 17. századi nemesség értékrendjébe, mindennapjaiba. Szót ejt többek között egy ifjú prófétáról, aki 1690-ben Jézus Krisztus elöljáró hoppmestereként száll szembe a papsággal, hirdetvén, hogy „őt egy angyal küldte a bűnös emberiség megtérítésére”. A vármegyei levéltár a Rákóczi-forradalommal kapcsolatban őrzött írásai, az ugocsaiak tettrekészségének bizonyságai, az ital és a felesége közötti döntésre kényszerített Oroszy Ferenc 1705-ben kiállított nem mindennapi kötelezvénye szórakoztató, ugyanakkor elrettentő példaként szerepel a történetíró levéltári összefoglalásában.
Az összeállítás második részében Komáromy Andrásnak az Ugocsa című lapban közzétett cikkei olvashatóak. A Szirmai monográfia kritikája mellett Ugocsa vármegye történetéről mesél a szerző, nem annyira az évszámokra, mint az eseményekre téve a hangsúlyt. Egry János emlékezetére írott cikkében elismeréssel ír Ugocsa vármegye első alispánjának jelleméről, aki megannyi jó tulajdonsága mellett „ösmerte, átérezte s terjeszté azon vágyakat és óhajtásokat, melyek a nemzet jobbjainak szivét dobogtatták: erős administrativ képesség, határozott kristály tiszta jellem, törhetetlen hazaszeretet, odaadó lelkesülés” birtokában volt. Nyaláb vár végnapjait éppúgy nem hagyja említés nélkül, mint a boszorkányperek egyik áldozatának, Szerenyei Annának esetét, akit végül nem boszorkányságért, hanem „istentagadó viselkedése” miatt ítélnek nyelv- és életvesztésre. A történelmi adomák sorát Varjú Ferkó története zárja, aki „kitett magáért s megmutatta, milyen a szatmári virtus”.
– oti –
