Nacionalizmus

A Szovjetunió börtöneiben találkoztam először az ukrán nacionalistákkal, akik elszánt, elkötelezett, okos és művelt fiatalemberek voltak. Szörnyű helyzetünkben tiszteltük és segítettük egymást. Vitáink csak egy témában voltak, nem tudtuk eldönteni, az ukrán vagy a magyar nép szenvedett-e történelme folyamán többet, és melyik a kiszolgáltatottabb, szerencsétlenebb az adott pillanatban. Az én Trianonnal kapcsolatos kesergésemre az ukránok válasza és tromfja az volt, hogy ha egy világtérképet veszünk a kezünkbe, Magyarország, ha kicsi pontként is, azért megtalálható azon, Ukrajna viszont nincs, a nagy vörös folt elnyeli a fél világot. Beláttam, hogy ez tényleg nagy igazságtalanság Ukrajna esetében.

Ők persze azt is furcsállták, hogy én következetesen tiltakoztam a nacionalista jelző ellen, míg ők büszkén vallották magukat annak. Pedig én még akkor nem is ismertem Illyés Gyula megfogalmazását, mely szerint a nacionalista jogokat sért, a hazafi pedig jogokat véd. Arról ábrándoztunk, hogy ha megszűnik a Szovjetunió, a népek börtöne, egymást segítve, szabadon fejlődnek és virágoznak majd a nemzetiségek. Mindenesetre az ukránok fogékonyak és megértők voltak az én magyar fájdalmaim iránt. Nem tagadom, jólesett ez a politikai empátia.

A múlt héten megint találkoztam vele. Egy ukrán nacionalista tüntetést láttam Lem­bergben, ahol egyebek között az egyik plakát a csecsenek mellett állt ki az oroszokkal szemben. De számomra ez a szimpátia-megnyilvánulás már hiteltelen volt. Nekem erről a szolidaritást hirdető mondatról nem a csecsen–orosz háború, hanem a huszti polgármester jutott eszembe, a kárpátaljai Funár, akinek szemmel láthatólag legfontosabb feladata a bölcs városi tanácstagok ellenében megszüntetni az ötven év után újra létrehozott huszti magyar iskolát. Bizony-bizony, milyen könnyű az ukrán nacionalistáknak együtt érezni a távoli csecsenekkel, és milyen nehéz megérteni a velük együtt élő magyarokat és azok fájdalmát a megszüntetett iskola miatt.

Sajnos a népek börtöne megszűntével a problémák maradtak, ugyanúgy van okunk félteni Magyarországot és Ukrajnát a globalizációtól, az elszegényedéstől, a szörnyű népességfogyástól, és most már egy újabb veszély is fenyegeti Ukrajnát: az ilyen kvázi-hazafik kárt okozó tevékenysége, mint amilyen a huszti polgármester.

Tithli