2002. december 6.

Én vagyok a jó pásztor.

A jó pásztor életét adja a juhokért. (Jn 10.11)

Minden év egyik kedves visszatérő ünnepe a december 6., Miklós-nap. A gyerekek nagy izgalommal készülnek erre a napra, hisz mindig ajándékokkal megrakva érkezik hozzájuk a Mikulás. De ki is volt ez a Mikulás, akit az egész keresztény világ ismer? Hogy élt, mit tett az életében, hogy 1500 év távlatából még mindig feltündöklik az alakja? A kis-ázsiai Műra városának a püspöke, Szent Miklós, már életében nagy népszerűségnek örvendett. Azzal nyerte el az emberek bizalmát, szeretetét, hogy mindig segített a rászorulókon, kiváltképp a szegényeken, és bajbajutottakon. Aki hozzá fordult, számíthatott rá, hogy Isten előtt hathatós pártfogóra talál. A keleti egyház védőszentje Szent Miklós püspök. Minden keleti templomban, az ikonosztáznak a bal oldalán megtalálható az ő ikonja.

Szent Miklós püspök a szegények pártfogója. A rászorulókat támogatja, mint az özvegyembert, akinek három lánya van. Nem tudja férjhez adni őket, mert nincs hozományuk, s így az utcalányok sorsa vár rájuk. Szent Miklós az ablakon dobja be a pénzt a családnak, hogy megmentse a lányokat a szégyentől. Az édesapa így tisztességesen férjhez tudja adni a lányokat.

Szent Miklós püspök alakját a századok legendákkal, kedves elbeszélésekkel fonták körül. Szertartásainkban is meglelhető. Így a Nagyvecsernyében: „Álmában megjelentél Konstantin császárnak és Akláviosznak, megrettentetted őket és ezeket mondtad nekik: Bocsássátok el azokat, akiket ártatlanul ott tartotok törvénytelen halálos ítélet bilincseiben. De ha nem hallgatsz reám, uralkodóm, panaszt teszek ellened az Istennél imáimban!”

A két esetből kitűnik, hogy Szent Miklós püspöknek menyire gondja volt az emberekre. Fellép a szegénység ellen is, de nem hagyja szó nélkül az igazságtalanságot sem, még ha azt a császár követte is el.

Az egyház a szenteket, s köztük Szent Miklóst, nem önmagukért ünnepli csupán, hanem elsősorban az őket naggyá tevő Istent magasztalja és csodálja bennük. A szentek hagyták Isten kegyelmét működni lelkükben. Nem a földi vágyaknak éltek, hanem Isten országáért. Mint a jó pásztor tündöklik előttünk Szent Miklós alakja, akit a maga nyája vezetésére rendelt az Isten, mert megmutatta, hogyan kell igazi elöljáróként vezetni a reábízottakat.

Öröm látni gyermekeink arcát, ahogy készülnek a Miklós-napra. Hisz itt örül mindenki, megajándékozó és megajándékozott egyaránt. Legyen ez az alkalom továbbra is gyermekeink minden évben visszatérő kedves ünnepe.

Egressy Miklós, görög katolikus parochus