Bécs

Sok éve már, hogy január elsején megtakarítunk egy kalap pénzt, mert utazás helyett gyalog megyünk meghallgatni a bécsi újévi gálakoncertet egyik barátunkhoz, ahol a bútordara­bok, a képek a falon és a fával fűtött cserépkályha kicsit az Osztrák–Magyar Monarchia han­gulatát idézi. Komolyan vesszük az illúziót, hogy Bécsben vagyunk, és csak a koncert után fogyasztjuk el az eseményhez méltó ebédet. Ezt a koncertet akár Strauss-koncertnek is lehetne nevezni, hisz évről évre, több évtizede már, a régiek mellett újabb és újabb Strauss-műveket játszanak. Minden évben más-más hangulatban és stílusban a világ minden tájáról meghívott karmesterek viszik bele a maguk lelkületét a Straussok zenéjébe. Bécs azon a napon a világ fővárosa, a közvetítést a világ minden nagy televíziója átveszi, sok százmillió ember látja és hallgatja azt.

A világ gazdasági helyzete is tükröződik a koncerten. Volt idő, amikor több volt a japán turista a hatalmas, élő virágokkal díszített teremben, mint az európai, s volt, amikor az amerikaiak voltak többségben, de miután a japán gazdaság gyengélkedik, az amerikaiak pedig üldözési mániában szenvednek, az idén európai volt a karmester és a műélvezők többsége is. Ez a karmester megtette azt, amit eddig nem mert megtenni senki: a tradíció szellemében, a bécsi koncert továbbélésének és újabb hódításainak érdekében bővített a repertoáron, és a Strauss-művek mellé felvette a műsorba Brahms két alkotását, az ötös és a hatos számú Magyar táncot. Merész lépés, de összhangban van a mai Európa szel­lemével, ahol ma a bővítés, a gyarapítás offenzív szelleme uralkodik. Mert úgy érzem, minden nehézség ellenére Európa lassan újra magára talál, és a következő tizenöt-húsz évben eldől, hogy továbbra is megmarad-e a világ meghatározó tényezőjének vagy lassan a történelmi színpad szélére sodródik.

Történelmünket ismerve okkal vagyunk gyanakvóak az Európai Unió bővítése kapcsán. Sokszor magunkra hagytak, és még többször becsaptak nyugati szomszédaink. Mindezek ellenére hinnünk kell egy igazságos európai jövőben. Lehet, hogy tévedek, ezt az idő majd megmutatja, de akkor is jó volt látni és hallani, hogy január elsején, a világ fővárosából – mert január elsején Bécs az – mint fontos kelléke a bécsi miliőnek, mint szerves része a koncertnek, elhangzottak a brahmsi Magyar táncok.

Tithli