Eldördült a hangtompítós startpisztoly

Aki elnök akar lenni...

2003. március 14., 01:00 , 113. szám

Kucsma elnök szózatával az ukrán néphez, amelyben a tervezett alkotmánymódosítás főbb elemeiről beszélt, bekövetkezett az év első nagyszabású politikai eseménye. Ennek elemzésére később kerítek sort, amikorra letisztulnak az erővonalak azzal, hogy az érdekelt felek (a nagypolitika főszereplői) kiérlelik álláspontjukat. A türelmetlenebbeknek addig is azt ajánlhatom, bátran olvasgassák az elnöki szózatot kommentáló, gyakorta igen ellentmondásos politikusi megnyilatkozásokat (lásd keretes írásunkat).

Ugyancsak az elmúlt napok eseményeihez tartozik, hogy sor került az ellenzéki helyhatósági képviselők gyűlésére a szokásos 3+1 konfigurációban: Tyimo­senko, Moroz, Szimonyenko mint szervezők és Juscsenko mint vendég. Néhány odatévedt helyi Mi Ukrajnánk-os parlamenti képviselővel és falusi tanácselnökkel együtt vagy ezer ember hallgatta vezéreit. Az elemzők azóta kétféleképpen értékelik a mitinget: (1) kudarc, mert nem állapodtak meg semmiben, (2) siker, mert nem vesztek össze látványosan. Igaz, Juscsenkót megszorongatták a radikális ellenzékiek, amiért nem csatlakozott még hozzájuk, de ezt aligha lehet újdonságnak tekinteni. El kell ismerni, nem akármilyen következetességre vall Jus­csen­ko részéről, hogy kitart a „kinn is vagyok – benn is vagyok” pozícióban, amikor ezért a hatalom és az ellenzék is folyamatosan „legyen­geemberezi” és „lekövetkezetlenezi”.

A hatalompárti táborban mintha eldurrant volna egy hangtompítós startpisztoly. Idáig egyedül Tihipko volt az, aki elkezdte a nyílt elnökválasztási, vagyis inkább az elnökjelölt-kijelölési kampányát. Legalábbis a nemzeti bank ügyes-bajos dolgairól és vezetőjének kezdeményezéseiről áradó médiakampányt mindenki ezzel magyarázza.

Nemrég azonban a miniszterelnöksége első száz napja tiszteletére Janukovics –mozgalmi neve: a Nagy Don – is elszólta magát, mondván, „válaszolni óhajt a sors kihívására”, amellyel az elnökválasztások formájában szembesül majd. Alighanem elsiette a dolgot, hiszen máris több figyelmeztető gesztust is kapott a Garantálótól, ráadásul számos intrikában alulmaradt fő konkurensével, Medved­csukkal szemben.

Ez utóbbi jóval óvatosabban adja tudtul elnöki ambícióit. Az általa ellenőrzött sajtóban az ő esé­lyeit csak a Kucsma-3 forgatókönyv után elem­zik. Azt, hogy maga az elnök jelezte, miszerint adminisztrációvezetőjének nincsenek elnöki ambíciói, ukrán viszonyok között sokféleképpen lehet értelmezni.

Nem minden hatalompárti belvillongást lehet azonban visszavezetni a választásokra. Potebenyko exfőügyész például azért akaszkodott össze utódjával, mert az leváltotta az összes főügyészségi kisfőnököt, akit megörökölt. Piszkun ugyanakkor Azorov embere, a volt főadóellenőrnek viszont a saját utódja, Kravcsenko ellenszenves. Sokan ezzel magyarázzák, hogy Piszkun a Gongadze- ügyben „a vizsgálat egyik tárgyát képező verzióként” emlegeti azt a variánst, miszerint az újságírót az akkori belügyminiszter (Krav­csenko) emberei tették volna el láb alól véletlenül, azaz „baleset” történt (merthogy csak egy nagy verés volt nekik feladatul adva).

És akkor még csak egy intrikát említettem meg a sok közül, amelyeket az ukrán (ellenzéki) sajtó pletykák vagy közvetett utalások alapján csócsál.

Végül lássunk még egy pikáns esetet, ami egyúttal példaesete az ukrajnai elméletalkotás mechanizmusának. Nemrég szavaztak a parlamentben ifjabb Med­vedcsuk, a lembergi adófőnök ügyében. Az ellene szavazók között volt Hrihorij Szurkisz volt kárpátaljai képviselő neve is. Következtetés: Medvedcsuk összeveszett legrégebbi harcostársával. De az is lehet, hogy a Kijevi Dinamo elnöke egyszerűen csak a fociról beszélt éppen egyik képviselőtársával és véletlenül félrenyomott…

Sz. K. M.