Ezer év kultúrája kötelez

Gregorián dallamok Kárpátalján

2003. április 4., 02:00 , 116. szám

Gregorián énekes misét tartottak Ungváron, Beregszászban és Munkácson az elmúlt hétvégén – erdélyi segédlettel. Mint azt Jakabffy Tamás cantus magister lapunknak elmondta, a Kárpátaljára látogató kolozsvári Schola Gregoriana Monos­toriensis fiataljai újra funkcionális liturgikus zeneként szeretnék énekelni a római katolikus egyház máig egyetlen zenei nyelvét, a gregoriánt.

– 1998-ban kezdődött a munkánk – emlékezik vissza a kezdetekre Jakabffy Tamás, a kolozsvári Schola Gregoriana Monos­toriensis vezetője. – Úgy gondoltam, ideje feleleveníteni és szakszerűen megtanulni a katolikus egyház máig is egyetlen zenei anyanyelvét, a gregoriánt. Erre nálunk jó szándék mindig volt, de ez nagy passzivitással is társult, amíg hozzá nem fogtunk. Pannonhalmára jártunk kurzusokra, az évek során ezt-azt magunkba szedtünk, amit most igyekszünk kamatoztatni. Olyan templomi kórus vagyunk, amely 1991-ben kapta vissza addig az ortodox egyház által használt templomát. Eredetileg bencés apátság állt azon a helyen, melynek kultúrája bennünket is kötelez. Tizennyolc jól éneklő tagot számlál most a kórus – a kis csoportban mindig vannak újabb tanulók, a nagyobb csoport már igényesebb dalok előadására is képes.

– Jártak-e már korábban Kárpátalján?

– Most vagyunk itt első alkalommal. Tavaly jártunk Magyarországon, idén is készülünk, de többnyire Erdélyben énekelünk.

– Hogyan fogadja a közönség előadásaikat, ezt a műfajt?

– A ma emberének nagyon tetszik a gregorián, de sajnos elvesztette azt a képességét, hogy szervesen magába tudja építeni. A mai emberek csak a gyönyörködésre képesek, csinálni már nem tudják. Mi a gregorián éneket soha nem díszítőelemként vagy szórakoztatásként fogjuk fel, hanem szolgálatként. Amikor elénekelünk egy alleluját, az ugyanolyan, mint amikor felolvassák a lekciót, semmivel sem kevesebb. A gregorián énekben a szöveg dominál, ez a legfontosabb. Az egyház évszázadok alatt termelte ki őket, olyan szövegek ezek, amelyek a mi mai, esendő, alkalomhoz kötött agyunkat messze meghaladják. Ezek­nek a szövegeknek ebben van a szentsége, s ezért nem hasonlítható össze semmiféle olyan műzenével, amely a gregorián kor után született.

Olasz Tímea