Beregrákos: 52 gyermeknek adhatna otthont az ovi
Fűtés nélkül a télben
A beregrákosi óvodában január óta szüntelen kopácsolás kíséri a foglalkozásokat. Az óvónők, Tóth Irén, Tóth Margit és Molnár Irén neveltjei azóta ugyanabban a teremben készítik a rajzaikat, hajtják pihenőre a fejüket, és fogyasztják el Maria Rosko szakácsnő ételcsodáit, az épület többi részében ugyanis hegesztőgépek és lyukas radiátorok uralják a terepet.
– 52 szülő kérvényezte gyermeke felvételét az óvodába, ebből akár két csoportot is lehetne alakítani – mondja Natalia Jacina, az óvoda vezetője –, a körülmények azonban nem tették lehetővé, hogy minden gyermeket nyugodt szívvel tudjanak itthagyni a szülők. Már régen szerettük volna felújítani a fűtési rendszert, de nem voltak meg az anyagi lehetőségeink. A polgármesterünknek, Deziderij Kohuticsnak sikerült kiharcolnia, hogy az állami költségvetésből erre is jusson pénz, így januárban megkezdődhettek a munkálatok, melyeknek lassan már a vége felé járunk. Az óvodában jelenleg két csoport működne, ha lenne annyi terem. Szeptemberben megszületett a tanügy engedélye a magyar csoport létrehozására is, de erre végül csak januárban került sor a fűtés hiánya miatt.
– Régi kolhozóvoda volt az épület – meséli Tóth Margit, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke –, amikor aztán felbomlott a kolhoz, gazdátlanná vált az ingatlan. Nem szerettük volna, hogy tönkremenjen, hiszen viszonylag új, a hetvenes években épült. Több helyen próbáltunk támogatókat toborozni az épület felújításához, eddig azonban sehol nem talált meghallgatásra a kérésünk. Amikor a magyar óvodai csoport megalakulását szorgalmaztuk, mindenki felajánlotta a segítségét, de ennek azóta nem sok jelét tapasztaljuk.
Az óvoda a hideg ellenére nem zárt be, egész télen dolgoztak a nevelők, mert bár fűtés nem volt, a gyerekeket továbbra is nagy előszeretettel bízták rájuk a kenyérkeresettel elfoglalt szülők. Elektromos melegítőkkel igyekeztek emberibbé tenni a klímát, ennek köszönhetően sikerült átvészelni a hidegeket.
A jelek szerint a következő télen a fűtés már nem okoz fejtörést az óvónőknek, a gondok azonban korántsem oldódnak meg a radiátorok beszerelésével. Jószívű szponzorokra továbbra is nagy szükség lenne itt, hiszen egyéb sürgős felújítási munkálatok is volnának, a falak átmeszelésétől a vízvezetékek cseréjén át, a konyhai berendezések felújításáig. Addig azonban továbbra is a szülők az óvoda legbőkezűbb adakozói, akik, ha kell, ágyneműt, festéket vagy éppen játékot vásárolnak. Ha másnak nem is, nekik fontos gyermekük jövője…
Olasz Tímea
