Idén késni fog a szamóca

Ugocsa: a szamóca birodalma

2003. május 16., 02:00 , 122. szám

A földieper, közismert nevén a szamóca, a legelső tavaszi gyümölcseink egyike és talán éppen emiatt igen kedvelt korai ínyencség. Különleges zamata, íze, élénkpiros színe, illata egyaránt jó reklám, így nem véletlen, hogy májusban a zöld­ségpiacok első számú favoritja. Idén várhatóan „késni” fog a szamóca, a termelők szerint legkorábban május végén–június elején jelenik meg nagyobb mennyiségben a piacokon.

Kárpátalja egyik jelentős szamócatermő vidéke a Nagy­szőlősi járás, azon belül is négy szomszédos tiszántúli község: Aklihegy, Öregakli, Szőlősgyula és Nevetlenfalu. A dimbes-dombos térség igen alkalmas a meleg- és napfényigényes gyümölcs termesztésére, bár szárazság idején gyakorta öntözésre szorulnak az ültetvények.

Aklihegyen és Szőlősgyulán két nappal korábban érik be az első termés, állítják a helybéliek, így aki nagyon türelmetlen, ott találhat legelőször érett gyümölcsre. A másik két említett községben is szinte minden portához tartozik néhány kisebb-nagyobb ültetvény, a tehetősebb gazdák 50-60 áras szamócást művelnek. Becslések szerint a térségben egy szezon alatt 100 tonnánál több gyümölcs is megterem, értékesítése azonban nem egyszerű feladat.

A helybéliek szerint ma már kevésbé jövedelmezőek az ültetvények, mert míg 15-20 éve egy húszárnyi ültetvény két szezonnyi haszna egy vadonatúj személygépkocsit ért, most négy-öt évbe is beletelik, míg egy valamirevaló szállító jármű árát „kitermi” egy legalább kétszer ekkora ültetvény. Az akkori 5 rubeles kilónkénti ár vásárlóértéke ma 50 hrivnyának felel meg, s az üzemanyag, növényvédő szerek és minden egyéb ára is megtöbbszöröződött – mondják az ültetvényesek.

A nevetlenfalui Korpos András családjával együtt régi „szamócás”. Jelenleg 7000 méter (hatvan ár) szamó­caül­tet­vénnyel büszkélkedik, melynek napi hozama is több mázsa.

A leszedetett szamóca igen kényes, melegben vagy vizesen néhány óra alatt megromlik, az értékesítésnél ezért meghatározó tényező a gyorsaság – vallja a szamócás gazda.

– Éréskor hajnali fél négykor kezdünk hozzá a szedéshez, hogy reggel kilencre már a ventillátorral hűtött pincébe kerüljön a gyümölcs. Erre azért van szükség, mert melegben a szamóca megpuhul, és alkalmatlanná válik a szállításra. Este azután járműre rakjuk, és irány a lembergi vagy ternopoli piac. Másnap hajnalban már a viszonteladónál van a szállítmány.

A laikus számára talán furcsának tűnik, hogy a termelők miért éppen délre indulnak a szamócával, hiszen az elvileg ott is megterem.

– Mi hetekkel korábban jelenünk meg a piacon, ami hatalmas árkülönbséget jelent – árulja el a titkot Korpos András. – Tavaly a legelső szamócának 12 hrivnya volt kilója, aztán naponta esett két-két hrivnyát. Később stabilizálódott a piac, egy-két hétig is tartotta magát az 5-6 hrivnyás ár. Előfordult, hogy egyazon napon itthon 1-1,50 hriv­nya, Lembergben 3, Ter­no­polban 6 hrivnya volt a nagybani felvásárlói ár, tehát érdemes kockáztatni és továbbvinni az árut.

Ferenczi-Popovics

A manapság termesztett szamó­­caváltozatok főként a két Amerikában őshonos faj – a skarlát és a chilei szamóca – keresztezéséből származnak; közülük igen kedvelt a kerti, vagy ananászeper. A szamóca megmunkálása szeptemberben „kezdődik”, amikor a gondos gazda kaszálással, kapálással gyomtalanítja az ültetvényt, ellátja szürkepenész és rothadás elleni permetszerrel. Tavasszal, amint az idő engedi, a sorközöket ismét kapálni kell, a friss levelekre és az első virágbimbókra növényvédő permetszer kerül. A gyümölcskezdeményeket az április végi fagyoktól is óvni kell, a kritikus időszakban ezért egy-két éjszaka füstöléssel igyekeznek védeni az ültetvényt. Később a sorközökbe szalma vagy erdei falevélréteg kerül, ami megvédi a kényes termést a talajon lévő rothasztó baktériumoktól és a sártól. Új ültetvény létesítésénél az indák végén fejlődő fiatal hajtásokat ősszel telepítik. Az ültetvényt 1-4 évig tartják egy helyben, különben nagyon elöregszik, fogékonyabb lesz a betegségekre és a termés leromlik.