Cselédsors vagy jövedelmező munkalehetőség?

Bér-házitündérek, beteggondozók és nevelőnők

Honnan kellene egy kis pénzt szerezni? – hangzik el nap mint nap a nem éppen költői kérdés számtalan kárpátaljai családban. A napi betevő még csak kikerül, ám ha komolyabb pénzmag szükségeltetik (pl. felvételizik, továbbtanul a gyerek), a családból valakinek fel kell kerekednie, hogy a megye vagy az ország határain túl találjon munkát, jövedelmet. A férfiak mellett újabban a nők is rákényszerülnek a távoli pénzkeresésre, egyre többen vállalnak munkát mint házvezetőnők, beteggondozók, dadák, nevelőnők stb.

Az elsődleges célországok: Magyarország, Olaszország, Izrael és Amerika, valamint Oroszország, ezen belül Moszkva és környéke. Az orosz főváros egyrészt a nyelvi könnyebbség, másrészt a kedvező bérek miatt vált népszerűvé az utóbbi időben a kárpátaljai nők körében.

Hogy kik utaznak? Elsősorban középkorú, diplomás családanyák, volt pedagógusok, egészségügyi dolgozók, mérnökök, közgazdászok, akik megunták a ki-kimaradó fizetéseket, az állandó nélkülözést.

Mire vállalkoznak? Arra, hogy minimum egy évre beköltöznek egy tehetős család otthonába, ahol az előzetes megállapodás szerint ellátnak bizonyos feladatokat. Mivel a legtöbbjük munkája házhoz kötött, előfordul, hogy hetekig, hónapokig nem hagyják el a lakást, ami a térhez, zöldhöz, hegyhez-folyóhoz szokott honfitársainknak meglehetősen nehéz lelki teher. Vannak, akiknek elsőre „besikerül”, és elégedettek helyükkel, így többször visszatérnek ugyanoda. Mások pszichikailag nem bírják a változást: nem tudnak mit kezdeni az alá-fölérendelt szerepkörrel, nehezen „jönnek ki” a ház úrnőjével vagy éppen a család három csemetéje bizonyul számukra „túl soknak”.

A jómódú családok zöme elsősorban dadát, nevelőnőt keres két-három gyermeke mellé. Más munkakört jelent a ház rendben tartása: takarítás, mosás, vasalás; a háztartásvezető felügyeli a családi kasszát, bevásárol, végzi a számlafizetést; a szakács főz és irányítja a konyhai munkát. A nörsz kizárólag a gyermekek felügyeletéért, ellátásáért felelős. A gondozónő munkaköre hasonló, neki az idős, esetenként beteg vagy magatehetetlen családtag kiszolgálása, szórakoztatása, egészségügyi ellátása a dolga.

Mindezt menyiért? A bérezés országtól, várostól függően változó. Magyarországon havi 30–50 ezer forint, Kijevben 100–200 USA-dollár, Moszkvában 200–400 dollár, plusz lakhatás, teljes ellátás.

Persze ne gondoljuk, hogy a dada, házvezető, szakács „tartása” kizárólag nagyvárosi privilégium; a „provinciális” Ungváron és Munkácson is van számos olyan tehetős család, amelyik megengedheti magának eme női munkaerő alkalmazását. A fizetség azonban jócskán elmarad az egyébként olcsónak számító fővárosi háztartásbeli bérezésétől. Nálunk egy házvezetőnő napi bére 10–15 hrivnya (aki legtöbbször egy személyben látja el a takarító, szakács és gyermekfelügyelői munkakört), míg Kijevben egy szimpla takarítónő órabére is egy dollár (napi nyolc óra munkával tehát negyven hrivnya körüli összeget keres).

Mit érdemes tudnia a munkavállalónak? A „piacon” előnyt élveznek a harmincon túli, családos, gyermeknevelésben jártas, kellemes külsejű, intelligens nők. Az alkalmazottnak a munkája során állhatatosnak, türelmesnek kell lennie, ugyanakkor saját érdekeinek is érvényt kell tudnia szerezni. A munkaadóval érdemes előzetesen pontról pontra tisztázni munkaköri feladatait, illetve azt, hogy mit szabad, mit nem a mindenhez hozzáférő és mindenért felelős „belső” alkalmazottnak. Minderről feltétlenül szülessék hivatalos szerződés, ami jó, ha magában foglalja az ünnep- és munkaszüneti napokat, a bérezés mértékét (túlóra külön számít) és a fizetési rendszert. Kezdetben érdemes a napi, majd heti bérezést igényelni, hogy amennyiben a gazdák váratlanul ajtót mutatnak, az legalább anyagi veszteséggel ne járjon.

Mire vigyázzon a munkaadó? Figyelmesen nézze át a jelentkező személyi adatait (nyilvántartott lakcímét), kérdezze ki korábbi munkahelyéről, elbocsátásának körülményeiről. Pozitív jelek: pontosság, ápoltság, egyenes, nyílt beszéd, a munkában való érdekeltség. Negatív mutatók: pontatlan megjelenés, bemutatkozás; kitérő válaszok, fölösleges bőbeszédűség vagy éppen hallgatagság; a munkavállaló arra vonatkozó kijelentése, hogy amennyiben nem vinné rá a szükség, nem lenne senki szolgája. Fontos szempont az alkalmazandó személy egészségi állapota. A laikus által egészségesnek látott ember is lehet beteg, hordozhat fertőző vírusokat, baktériumokat. Egy éve például miniszteri rendelet kötelezi a hivatásos nevelőnőket, dadákat, korrepetálókat, hogy évente vegyenek részt az alapvető egészségügyi szűrővizsgálatokon.

És hogy hogyan talál egymásra munkaadó és munkavállaló? Rendszerint újsághirdetés útján. Elég beleolvasni bármelyik reklámkiadványba, azonnal tucatjával találunk „dadát keresek”, „házvezetőnőt felvennék”, „munkatapasztalattal gyermekfelügyeletet vállalok”, „házvezetést vállalok” kezdetű hirdetéseket. Akinek minderre nincs ideje és energiája, vagy kevésbé bízik a „módszerben”, az a közvetítő ügynökségeknél próbálkozhat.

Ungváron ilyen a Life-inform, mely fényképes anké­tokon kínálja a munkaerőt, kezességet és garanciát vállalva értük. Az ügyfelekkel Alekszandra Sah­no foglalkozik, aki mint mondja, ma már első ránézésre látja, kiből válik jó, illetve rossz házi alkalmazott.

Az ügynökség elsősorban Moszkvában és környékén kínál jól fizető állásokat. Kijevből kevesebb megkeresés érkezik, mivel ott kerülik a kárpátaljai akcentusú nevelőket, dadákat. Az orosz fővárosban ezzel nincs gond, így maximum három héten belül mindenkit el tudnak „helyezni”. A munkavállalói kedv is folyamatos: 10-15 jelentkezőlap mindig akad az ügynökségnél. Mint azt Olena Pelekh igazgatótól megtudtuk, magyarországi munkalehetőségeik egyelőre nincsenek, de amennyiben lesz rá igény, nem kizárt, hogy néhány budapesti viszontközvetítő irodával is felveszik a kapcsolatot.

P. Zs.