Liszttel is lehet szavazni?
Mi mindenre jó egy alkotmányreform?
Az alkotmányreform nem az alkotmányról szól, hanem a hatalomról, arról, hogy hogyan készül Kucsma elnök a hatalomátmentésre. A feszült várakozás, amivel az alkotmánymódosítás elnöki változatát várták, innét ered. Keresték-keresik a szövegben a végleges sémát, ami szerint az elnök eljár majd: vajon utódot jelöl ki, elindul harmadszor, meghosszabbítja a felhatalmazását; és mi módon: újabb referendum lesz, vagy megpróbál 300 szavazatot öszszegyűjteni a parlamentben?
A helyzet most sem egyértelmű, de néhány dolog tisztázódott. Ilyen az eredeti tervezet legmeredekebb része a kétkamarás parlamentről meg a népszavazásos közvetlen törvénykezésről, amelyekről kiderült, hogy eleve ballasztnak szánták. Arra volt jó a sok óriásplakát, hogy a Garantáló kompromisszumkészségét demonstrálhassa, amikor lemond róluk.
Igazolódott azon elemzők értékelése, akik a fő csapásirányt az egy évben megtartandó választásokban látták. Az Elnök ragaszkodik ehhez a ponthoz, meg értelemszerűen az elnöki jogkör kiterjesztéséhez a parlament feloszlatásának kérdésében. A legfontosabb újítás az lenne ezen a téren, hogy elhúzódó kormányválság (30 nap) esetén fel lehetne oszlatni a parlamentet, valamint megkönnyítenék a kormányválságok létrejöttét azzal, hogy a kormány-előterjesztések nem szó szerinti megszavazása is kormányválságnak minősülne. Ha ehhez hozzávesszük a politikai kultúra ukrajnai szintjét – különös tekintettel a pártok működésére vagy inkább működésképtelenségére –, akkor az ország bukdácsolását kormányválságról kormányválságra, választásról választásra előre meg lehet jósolni. És azt is, ki fogja ezenközben az államhatalmat gyakorolni.
Az egy évben megtartott elnök-, parlamenti és helyhatósági választások egyik velejárója, hogy mivel valahol csak el kell kezdeni az egyszerre lépést, valakinek félbevágják a mandátumát. Például a parlamentét: nem 2006-ban választanák újra a legfelsőbb tanácsot, hanem jövőre. Esetleg a következő elnököt nem öt évre választanák, hanem kettőre, és 2006-ban a parlamenttel együtt a teljes 5 évre.
Igaz, egy soron kívüli parlamenti választáshoz nem kell alkotmányt módosítani, mert az elnökpárti többség anélkül is visszaadhatja a mandátumát, vagy szabotálhatja a munkát 30 napig. Legalábbis ettől tart az ellenzék. Idáig abban látták a legfőbb veszélyt, hogy a nyár folyamán referendum útján hajtják végre a hatalomátmentést, most egy előrehozott adminreszurszos parlamenti választásban, amely teljes egészében úgy zajlana majd, mint az utó- és időközi választások Szumitól Beregszászig.
A soron kívüli parlamenti választáshoz az ellenzéken kívül a legtöbb oligarchának sem fűlik a foga. Ha csak rajtuk múlna, biztos szabotálnák az egész alkotmánymódosítási akciót. Lehet, hogy megtörnek, lehet, hogy nem. A mostani szezonban ez már aligha dől el, mert a procedúra a tervezet alkotmánybírósághoz való elküldésével, majd napirendre vételével kezdődik, amihez 226 szavazat, egyszerű többség szükséges. Ez valószínűleg megtörténik a hónap közepére, a parlamenti vakáció kezdetéig. A következő szezon elején pedig letisztulhatnak a főszereplők szándékai.
Az ellenzék pozíciója már így is egyértelmű. Furcsa módon, az eddig óvatoskodó Juscsenko foglalt el először egyértelmű álláspontot: 2006-ig moratóriumot kell hirdetni mindenféle alkotmányreformra. Az egyetlen minden áron keresztülviendő változás, az a választási rendszer átalakítása, tisztán arányossá, népies nevén pártlistássá. Ez azonban feles törvény, 226 szavazat kell hozzá, és hogy az elnök hetedszer már ne vétózzon.
Párhuzamosan azzal, ahogyan a Mi Ukrajnánk bekeményített, puhultak fel a kommunisták. Jelezték, hogy semmilyen elvi kifogásuk az egyszerre megtartandó választások ellen nincs, valamint hogy ezentúl ők lesznek a konstruktív ellenzék, továbbá kifejtették, mekkora veszélyt jelent Ukrajnára nézve Juscsenko esetleges elnöksége. Mindezzel tápot adtak annak a gyanúnak, hogy a 60 kommunista szavazat lesz az, ami hozzáadódva a parlamenti többség voksaihoz, az alkotmánymódosítás Kucsma-féle variánsának elfogadásához szükséges 300 szavazatot biztosítja.
Ha valaki mostanság olvassa az ukrán sajtót, akkor láthatja, hogy a fenti variánsok korántsem a legkacifántosabbak a megjelenő értékelések és találgatások közül, s az elnökválasztási kampány startjáig a helyzet csak rosszabbodni fog.
Közben váltás történt a fegyveres erők élén, amivel kapcsolatban két érdekességet is meg lehet említeni. Az egyik az, hogy Skidcsenko volt védelmi minisztert Oroszországból támadták, Nyugatról pedig támogatták. Az ukrán hintapolitika tehát, úgy tűnik, az orosz irányú kilengés állapotában van. Az utód Marcsuk, az ukrán hatalom jolly jokerje, aki viszonylag veszélyesebb helyre cserélte a nemzetbiztonsági bizottság elnökének kényelmes székét. A hadsereg reformjára ugyanis a jövőben sem lesz pénz, tehát őt is bármikor meneszteni lehet majd azon az alapon, hogy nincs rend a hadseregben. De Marcsuk személyében éppen ez az érdekes: miért tart ki a Garantáló a KGB-tábornok mellett, holott nyilvánvalóan nem kedveli.
A jövő őszig, függetlenül attól, feloszlatják-e a parlamentet vagy sem, néhány szavazásra még sor kerülhet. Szavazni ugyanis nemcsak szavazólapokkal vagy kézfelemeléssel lehet, hanem például liszt- vagy cukorvásárlással is. Ha a nép bízik a hatalomban, nem kezd el például nagy mennyiségben lisztet felvásárolni, felborítva ezzel a kopijkára kiszámított családi költségvetést.
SZ. K. M.
