Vállalkozó

2003. július 18., 02:00 , 131. szám

Sándor bácsi üzletember és vállalkozó volt, a szó legnemesebb értelmében. Intézője volt a Rátonyi-birtoknak, résztulajdonos egy malomban, szép kis szőlője volt a hegyen és persze egyéb folyó üzleti ügyei. A háború közeledtével, a zsidótörvények meghozatala után, strómankodott is zsidó barátainak, különösen az öreg Gutmannal voltak jóban. Mesélik, hogy péntek délután egy elhúzódó beregszászi tárgyalásról jövet jóval a város előtt rájuk esteledett, és a két úr elengedte a fiá­kert, gyalog értek haza úgy éjféltájt, mert Gutmannak a sábesz beállta után nem volt szabad utaznia.

Sándor bácsi megszállottan hitt a kapitalizmusban, és úgy nevelte fiait is, hogy azok már gyerekkortól beletanuljanak. Meghatározott és aláírással igazolt zsebpénzt kaptak – ami jár, az jár –, meg aztán különböző üzleti megállapodások jöttek létre apa és fiai között. Mikor egy méhészházat kellett leköltöztetni a hegyről a kertbe, írásos megállapodás született az apa és a fiúk között az elvégzendő munkáról és az ezért kifizetendő összegről. A fiúk a munkát elvégezték, és az árából beutaz­ták Németországot.

Én már csak akkor ismertem meg az öreget, mikor az oroszok teljesen kifosztották és államkölcsönökkel kínozták tovább. Nem csüggedt el, huncutkás mosollyal ecsetelte, micsoda lehetőségek lesznek itt, ha az oroszok kimennek, merthogy hamarosan kimennek, abban nem kételkedett.

Sándor bácsi rég meghalt, nem érte meg a kapitalizmus visszatértét, gondolom, nem is ismert volna rá a torzszülöttre. Amiben ő hitt, az valami más volt: kegyetlen verseny, ahol a kreatívabb, az ügyesebb, a munkabíróbb győz, és mindez a társadalom és a fejlődés javát szolgálja.

Hol van már a szabad verseny?! Rég szétrágta a korrupció. Ma már nem versenyeznek egy­mással a vállalkozók. Térdre kényszeríti és megfullasztja őket a globalizált világ pénz- és termelési rendszere.

Tithli