Tombolt az „uborkaszezon”
Egyre népszerűbb az uborka a Tiszántúlon
Manapság egyre többen foglalkoznak uborkatermesztéssel, mely különösen a Tiszántúlon népszerű. Az előállítás igencsak költséges, de jó gazdálkodás esetén a befektetés megtérül.
Az „uborkaszezon” nemcsak a termelők, de a feldolgozó vállalatok számára is fontos. A tiszapéterfalvai Green Ray vegyes vállalat munkájáról az igazgatónő, Petei Judit számolt be lapunknak.
– Idén új gépsorokkal bővült vállalatunk, ami lehetővé teszi a napi 60 tonna zöldség feldolgozását. Jól felszerelt laboratóriumunknak köszönhetően még hatékonyabb a konzervek ellenőrzése. A feldolgozandó nyersanyagot 1–1,5 hrivnyás kilogrammonkénti áron szerezzük be a gazdáktól, akiknek egyedülálló módon magokat és permetszereket osztottunk szét. Több felvevőpontot is létesítettünk a környéken, ahonnan a beszállítást cégünk vállalta át, hogy ezzel is segítsük a termelőket. Sajnos kezdeményezéseink ellenére is érnek bennünket keserű meglepetések, pl. amikor a leszedett uborkát kilónkénti néhány kopekes felárért eladják konkurens cégeknek. Szerencsére nem ez a jellemző. Sőt, úgy érzem, a gazdák végre megértették, mit is akarunk: a hozzáállásuk is jobb, és az uborka minősége is javult az elmúlt évekéhez képest. Arra törekszünk, hogy a jövőben is ez a tendencia érvényesüljön. A minőségi áru nagyon fontos, mert a színvonalat tőlünk is megkövetelik, hiszen javarészt külföldre termelünk. Célunk 10 millió konzerv előállítása az idényben, ami legalább napi 120 ezer üveget jelent.
Uborkára tehát szükség van. Hogy milyen út vezet a magtól az üvegbe kerülő uborkához, arról az Akliban élő Domokos Izabellát kérdeztük, aki már jó ideje foglalkozik e zöldségféle előállításával.
– Már 6 éve annak, hogy elkezdtük az uborkatermesztést. Évről évre bővítettük a beültetett területet és jelenleg már 300 m-nél tartunk; jövőre pedig valószínűleg még ennél is többet ültetünk.
Hogy mi mindenre van szükség egy ilyen ültetvény kiépítéséhez?
– Először is jól megmunkált, megtrágyázott talajra. Aztán ágasokra (darabja 2 hrivnya), amelyekre a hálót (61 kop./m) rögzítjük. Mivel az uborka vízigényes növény, öntözőberendezésre is szükség van. Az ehhez szükséges 2000 literes tartályt mi még 250 hrivnyáért vettük, de manapság egy műanyagból készült 1000 literesért is legalább 360 hrivnyát kérnek. A csepegtetőrendszer speciális csöveinek métere 41 kopijkába kerül. És akkor még nem említettük a permetezőszereket és a vetőmagokat.
No meg a sok munkát, tehetnénk hozzá, hiszen az ilyen nagybani termelés rendkívül munkaigényes.
– A szedésnél például az egész család közreműködik – erősíti meg Izabella. – A termés változó: 250–400 kg a napi átlag, de ez nagyban függ az időjárástól is.
Ami az értékesítést illeti, mindenkinek saját stratégiája és taktikája van. Aki nem a helyi konzervgyárnak adja el a zöldséget, vagy csak egy részét értékesíti ezen a módon, az a városi piacokon igyekszik túladni rajta, általában ugyancsak nagy tételben, viszonteladóknak. Ez persze kisebb bevételt jelent, mintha közvetlenül a vásárlóknak értékesítenék, ám ez rendkívül időigényes lenne, márpedig ideje van a legkevesebb a gazdálkodó embernek. ( A nagyszőlősi piacon 60 és 80 kopijka közötti árat fizettek múlt héten egy kilogrammnyi uborkáért.)
Hogy megéri-e uborkát termeszteni? A legtöbb termelő szerint, igen. Egyrészt, mivel jövedelmezőbb munkalehetőség, mint a háztáji, manapság igen kevés akad azon a vidéken. Másrészt, a föld, a befektetett pénz és munka, s főleg a felhalmozott tapasztalat egyre inkább meghozza a maga hasznát.
Makó András
