Tombolt az „uborkaszezon”

Egyre népszerűbb az uborka a Tiszántúlon

2003. augusztus 29., 02:00 , 137. szám

Manapság egyre többen foglalkoznak ubor­ka­ter­mesz­téssel, mely különösen a Tiszántúlon népszerű. Az előállítás igencsak költséges, de jó gazdálkodás esetén a befektetés megtérül.

Az „uborkaszezon” nemcsak a termelők, de a feldolgozó vál­lalatok számára is fontos. A ti­sza­­pé­terfalvai Green Ray vegyes vál­lalat munkájáról az igazgatónő, Petei Judit számolt be lapunknak.

– Idén új gépsorokkal bővült vállalatunk, ami lehetővé teszi a napi 60 tonna zöldség feldolgozását. Jól felszerelt laboratóriumunknak köszönhetően még hatékonyabb a konzervek ellenőrzése. A feldolgozandó nyersanyagot 1–1,5 hrivnyás kilogrammonkénti áron szerezzük be a gazdáktól, akiknek egyedülálló módon magokat és permetszereket osztottunk szét. Több felvevőpontot is létesítettünk a környéken, ahonnan a beszállítást cégünk vállalta át, hogy ezzel is segítsük a termelőket. Sajnos kezdeményezéseink ellenére is érnek bennünket keserű meglepetések, pl. amikor a leszedett uborkát kilónkénti néhány kopekes felárért eladják konkurens cégeknek. Szerencsére nem ez a jellemző. Sőt, úgy érzem, a gazdák végre megértették, mit is aka­runk: a hozzáállásuk is jobb, és az uborka minősége is ja­vult az elmúlt évek­é­hez képest. Arra törekszünk, hogy a jövőben is ez a tendencia érvényesüljön. A minőségi áru nagyon fontos, mert a színvonalat tőlünk is megkövetelik, hiszen javarészt külföldre termelünk. Célunk 10 millió konzerv előállítása az idényben, ami legalább napi 120 ezer üveget jelent.

Uborkára tehát szükség van. Hogy milyen út vezet a magtól az üvegbe kerülő uborkához, arról az Akliban élő Domokos Izabellát kérdeztük, aki már jó ideje foglalkozik e zöldségféle előállításával.

– Már 6 éve annak, hogy elkezdtük az uborkatermesztést. Évről évre bővítettük a beültetett területet és jelenleg már 300 m-nél tartunk; jövőre pedig valószínűleg még ennél is többet ültetünk.

Hogy mi mindenre van szükség egy ilyen ültetvény kiépítéséhez?

– Először is jól megmunkált, megtrágyázott talajra. Aztán ágasokra (darabja 2 hrivnya), amelyekre a hálót (61 kop./m) rögzítjük. Mivel az uborka vízigényes nö­vény, öntözőberendezésre is szük­ség van. Az ehhez szükséges 2000 literes tartályt mi még 250 hriv­nyá­ért vettük, de manapság egy mű­a­nyagból készült 1000 literesért is legalább 360 hrivnyát kérnek. A csepegtetőrendszer speciális csöveinek métere 41 kopijkába kerül. És akkor még nem említettük a per­me­­tező­szereket és a vetőmagokat.

No meg a sok munkát, te­het­nénk hozzá, hiszen az ilyen nagy­bani termelés rendkívül mun­kaigényes.

– A szedésnél például az egész család közreműködik – erősíti meg Izabella. – A termés változó: 250–400 kg a napi átlag, de ez nagyban függ az időjárástól is.

Ami az értékesítést illeti, mindenkinek saját stratégiája és taktikája van. Aki nem a helyi konzervgyárnak adja el a zöldséget, vagy csak egy részét értékesíti ezen a módon, az a városi piacokon igyek­szik túladni rajta, általában ugyancsak nagy tételben, viszonteladóknak. Ez persze kisebb bevételt jelent, mintha közvetlenül a vásárlóknak értékesítenék, ám ez rendkívül időigényes lenne, márpedig ideje van a legkevesebb a gazdálkodó embernek. ( A nagy­szőlősi piacon 60 és 80 ko­pijka közötti árat fizettek múlt héten egy kilogrammnyi uborkáért.)

Hogy megéri-e uborkát termeszteni? A legtöbb termelő sze­rint, igen. Egyrészt, mivel jövedelmezőbb munkalehetőség, mint a háztáji, manapság igen kevés akad azon a vidéken. Másrészt, a föld, a befektetett pénz és munka, s főleg a felhalmozott tapasztalat egyre inkább meghozza a maga hasznát.

Makó András