2003. szeptember 26.
János apostol így szólt Jézushoz: „Mester, láttunk valakit, aki a Te nevedben ördögöket űz ki, de nem tart velünk. Megtiltottuk neki, mert nem követ minket.” Jézus ezt válaszolta: „Ne tiltsátok meg neki! … Aki nincs ellenünk, velünk van.”
„Ha kezed megbotránkoztat, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életbe, mint két kézzel a kárhozatra jutnod, az olthatatlan tűzre.” /Mk. 9,38-43. 45. 47-48/
A mai evangéliumban Jézus toleranciája és keménysége egyszerre mutatkozik meg.
Tolerálja azt, hogy valaki, ha nem is tartozik Jézus közösségéhez, az ő nevében jót tegyen. Jézus ezzel azt akarja kifejezni számunkra, hogy a jó cselekedet nincs intézményhez kötve, és nem lehet kisajátítani.
A keménysége az evangélium második felében van jelen. Ez a kemény megfogalmazás nem az öncsonkításhoz kötődik. Jézus nem öncsonkításra szólít fel bennünket, hanem annál is többre: a bűnnel való gyökeres szakításra. A mai ember a bűnös élettel nem igazán igyekszik szakítani, mindaddig, amíg ez örömet ad neki. A bűnnel járó problémák azok, amelyeket viszont szeretne elkerülni.
Az igazi keresztény ezzel szemben arra törekszik, hogy kiszabaduljon azokból a bűnös kötelékekből, amelyek visszatartják a Krisztus követésében. A bűnnel való szakításban csak maga az Isten adhat elegendő erőt, az imádság és az önzetlen szeretet eszközével.
Snep Román
rahói plébános