Település nyomaira bukkantak a kutatók

Ásatások Tiszacsomán

2003. október 17., 02:00 , 144. szám

1986 óta, az állandó pénzhiány miatt nagy megszakításokkal folynak az ásatások a Tiszacsoma határában feltárt honfoglalás kori temetőben. Kezdetben egy kemerovói régész vezetésével folyt a kutatás, később, a kilencvenes években dr. Balaguri Eduárd és Vjacseszlav Kotyigorosko, valamint dr. Fodor István, a Magyar Nemzeti Múzeum címzetes főigazgatója vezetésével, illetve az ungvári egyetem diákjainak, helyi vállalkozó kedvű fiataloknak a bevonásával folytatódtak az ásatások.

– Mit lehet tudni az itt feltárt településről?

– Az idei ásatások alátámasztották, amit a kutatók már korábban is feltételeztek, hogy a temető környékén állhatott az a honfoglalás kori település, amelynek lakói ide temetkeztek – mondja dr. Fodor István. – Ezt a temetőt azonban fölhagyták, feltehetően valamikor a tizedik században, tehát még az államalapítás előtt. Valószínűleg éppen az államalapítással összefüggő átszervezés lehetett az oka annak, hogy ez a közösség nem ide temetkezett tovább. Előfordulhatott, hogy áttelepítették az itt élőket. Tudniillik egy határvédő közösség élhetett ezen a vidéken. Erre utalnak a leletek is: nagyon sok fegyveres és lovas sírt tártunk fel itt. Akik itt éltek a X. században, nem vettek részt a nyugati kalandozó hadjáratokban, feladatuk a keleti kapu, a Vereckei- és a Tatárhágón való átjárás ellenőrzése lehetett, hiszen ebből a szempontból stratégiai jelentőségű ez a vidék, amire a közelben feltárt borzsovai, illetve a távolabbi kiskopányi földvárak is utalnak. Valamivel később valószínűleg egy másik népesség telepedett itt meg, talán olyanok, akik már keresztények voltak. Ezt azonban pontosan nem tudhatjuk még. A lelet jelentőségét növeli, hogy Kárpátalja területén ez az első olyan honfoglalás kori temető, amelyet régészek tártak föl. Korábban, a szolyvai sír kivételével, amelyet Lehoczky Tivadar még a XIX. században talált, csak véletlenszerűen kerültek elő leletek ezen a vidéken.

– Milyen stádiumban vannak jelenleg a munkálatok?

– Most úgy tűnik, hogy a temető feltárása lassan véget ér. Ösz­szes­sé­gében közel nyolcvan sírt tártunk fel ezen a helyen. Valószínűleg jóval több sírból állhatott ez a temető, ám a korábbi szőlőtelepítések során minden bizonnyal elpusztult egy jelentős részük. Jó volna a jövőben még néhány ellenőrző szelvényt nyitni a közelben, hogy végérvényesen lezárhassuk a kutatást, illetve hogy esetleg felbukkanjanak az egykori település nyomai.

– Mennyi pénzre lenne ehhez szükség?

– Igazán kevésre, hiszen alig egy-két heti munkáról lenne szó.

– Kerültek-e elő idén érdekesebb tárgyi leletek?

– A korábbiaknál szegényesebb leletekről számolhatunk be, ami azzal magyarázható, hogy a temető szélét tártuk fel, ahová általában a kevésbé rangos nemzetségtagokat szokták temetni. Idén három női sírt találtunk, amelyekből egyszerű női karkötők és egy vaskés került elő. A feltárt kemencéknél viszont elég szép számban került elő kerámia.

Vjacseszlav Kotyigorosko régész úgy véli, az idei munkálatok során feltárt további három sír alapvetően a kutatók korábbi feltevéseit támasztotta alá.

– Számunkra ma lényegesen fontosabb, hogy az 1999-ben feltárt után sikerült újabb lakóhelyre bukkannunk – mondja. – Bár annak korát csak később tudjuk majd pontosan meghatározni, a lelet igazolja, hogy emberek éltek itt a középkorban. Ma még korai lenne feltevésekbe bocsátkozni arra néz­ve, mit jelent mindez a további kutatásokra vonatkozó­lag. Any­nyi azonban bizonyos, hogy érdemes folytatni a feltárást, hogy megállapíthassuk a temetőből és a településből álló leletegyüttes pontos határait. Annál is inkább, mivel az évek során számos más kultúrához tartozó lelet is felszínre került már a honfoglalás kori temető mellett. Elmondhatjuk, hogy Tiszacsoma környéke, a Szipa-hát vonzotta a régi korok emberét, gyakorta telepedtek meg itt az időszámításunk előtti IV-III. évezredtől kezdve.

-ntk-