Szétfűrészelt székely kapu Szelmencen
„Álmunk, hogy ne legyen többé drótsövény ember és ember között”
Kettéfűrészelt székely kaput avattak a Nagyszelmenc és Kisszelmenc között húzódó ukrán–szlovák országhatár két oldalán a múlt hét végén. „Két Szelmencnek kapuszárnya falvainkat egybezárja; Adjon Isten békességgel, tartson egybe reménységgel” – olvasható az erdélyi fafaragók által kimunkált csonka kapuszárnyakon, melyek a hatvan éve kettészakított község szenvedését, egybetartozását szimbolizálják.
Az emlékjelet kétnapos ünnepség keretében avatták fel. Pénteken délután a határ nagyszelmenci oldalán magyarországi vendégművészek szavaltak és énekeltek. A székely kaput díszítő faragóművészek – Datki Sándor, Kovács Attila, Lukács István – hazájuk, Székelyföld üzeneteként a Románia közepén megmaradt magyar székelyek példáján buzdították a szelmencieket a továbbélésre.
„Közös szó van a szánkban” – énekelték a hívek az esti ökumenikus istentiszteleten, ahol Tóth Jenő kisszelmenci görög katolikus parochus a keresztényként, magyarként, emberként való megmaradásról tartott szentbeszédet. Szulincsák Sándor helyi római katolikus pap arról szólt, hogy a szelmenciek hatvan évig viselték szívükön a csendes vértanúság bíborát, és bár a hatalmasok államhatárt vontak a két község közé, az itt élők most is törekednek az egységre, abban látva megmaradásukat. Az egyházi méltóságok végül Isten áldását kérték a külhonba szakadt családtagokra, a székely kapu készítőire és a kapu által szimbolizált ügyre: a két falu összetartozására.
Szombaton is több százan gyűltek egybe az ukrán szögesdróton innen és a szlovák sorompón túl mind Szelmencről, mind a környező településekről. Tették ezt annak reményében, hátha szót válthatnak rokonaikkal, megláthatják „odaát” élő szeretteiket. Mondok Margit édesanyja testvéreit és azok gyermekeit, Medve Júlia (Szürte) nővérét és sógorát, Varga Albert (Palágykomoróc) testvéreit és azok gyermekeit, unokáit kereste a szlovák oldalon. Voltak, akik szerencsével jártak: Medve Magdolna (Sislóc) egyetlen testvérét és két unokáját, Badó Ibolya (Cservona) lányát, vejét és két unokáját üdvözölte néhány szóval. A családtagoknak szánt kicsiny ajándékcsomagokat azonban nekik sem sikerült „átkéredztetni” a szögesdróton túlra.
A szombati ünnepséget Tóth Tibor, Nagyszelmenc szülötte, a komáromi Jókai Színház igazgatója nyitotta meg Wass Albert Üzenet haza c. versével.
„Lassan hatvan éve, hogy a községet kettévágta a hatalom arroganciája. Ez az idő állandó várakozásban telt, annak reményében, hogy majd csak történik valami, és egyszer véget ér a rossz álom. A falut kettészakító államhatár azonban változatlanul itt van – mondta ünnepi beszédében Tóth Lajos, Nagyszelmenc polgármestere. – Ki kell jelentenünk, hogy bár Szlovákia hamarosan EU-tagország lesz, itt, Kelet-Szlovákia legkeletibb csücskében megállt az idő. Pedig nem is akarunk lehetetlent. Nem akarunk határmódosítást, nemzetközi határátkelőt, csak annyit, hogy a rokon újra meglátogassa rokonát, szomszéd a szomszédját, anélkül, hogy a fél világot körbe kellene utaznia. Reméljük, hogy e két fél kapu alatt egyszer csakugyan találkozhatnak, kezet foghatnak Kis- és Nagyszelmenc lakói, kettészakított családjai” – fogalmazott a polgármester.
Komlósy József, az Európa Tanács magyar parlamenti delegációjának tanácsosa ünnepi beszédében hangsúlyozta: „Akik ma itt vagyunk, mindannyiunk álma, hogy a két Szelmenc között végre felszámolják Közép-Európa utolsó vasfüggönyét, és ne legyen többé drótsövény ember és ember között” – mondta.
Az eseményen jelen volt többek között dr. Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának parlamenti képviselője, Bauer Rudolf, Kassa Megye Önkormányzatának elnöke, valamint Szabó László, a Határon Túli Magyarok Hivatalának főosztályvezetője és Szabó Ottó ungvári magyar főkonzul.
Popovics Zsuzsanna