Szétfűrészelt székely kapu Szelmencen

„Álmunk, hogy ne legyen többé drótsövény ember és ember között”

2003. október 24., 02:00 , 145. szám

Kettéfűrészelt székely kaput avattak a Nagyszelmenc és Kisszelmenc között húzódó ukrán–szlovák országhatár két oldalán a múlt hét végén. „Két Szel­mencnek kapuszárnya falvainkat egybezárja; Adjon Isten békességgel, tartson egybe reménységgel” – olvasható az erdélyi fafaragók által kimunkált csonka kapuszárnyakon, melyek a hatvan éve kettészakított község szenvedését, egybetartozását szimbolizálják.

Az emlékjelet kétnapos ünnepség keretében avatták fel. Pénteken délután a határ nagy­szel­menci oldalán magyarországi vendégművészek szavaltak és énekeltek. A székely kaput díszítő faragóművészek – Datki Sándor, Kovács Attila, Lukács István – hazájuk, Székelyföld üzeneteként a Románia közepén megmaradt magyar székelyek példáján buzdították a szelmencieket a továbbélésre.

„Közös szó van a szánkban” – énekelték a hívek az esti ökumenikus istentiszteleten, ahol Tóth Jenő kis­szel­menci görög katolikus pa­rochus a keresz­tényként, magyarként, emberként való megmaradásról tartott szentbeszédet. Szulincsák Sándor helyi római katolikus pap arról szólt, hogy a szelmenciek hatvan évig viselték szívükön a csendes vértanúság bíborát, és bár a hatalmasok államhatárt vontak a két község közé, az itt élők most is törekednek az egységre, abban látva megmaradásukat. Az egyházi méltóságok végül Isten áldását kérték a külhonba szakadt családtagokra, a székely kapu készítőire és a kapu által szimbolizált ügyre: a két falu összetartozására.

Szombaton is több százan gyűltek egybe az ukrán szögesdróton innen és a szlovák sorompón túl mind Szel­menc­ről, mind a környező településekről. Tették ezt annak reményében, hátha szót válthatnak rokonaikkal, megláthatják „odaát” élő szeretteiket. Mondok Margit édesanyja testvéreit és azok gyermekeit, Medve Júlia (Szürte) nővérét és sógorát, Varga Albert (Palágy­ko­mo­róc) testvéreit és azok gyermekeit, unokáit kereste a szlovák oldalon. Voltak, akik szerencsével jártak: Medve Magdolna (Sislóc) egyetlen testvérét és két unokáját, Badó Ibolya (Cservona) lányát, vejét és két unokáját üdvözölte néhány szóval. A családtagoknak szánt kicsiny ajándékcsomagokat azon­ban nekik sem sikerült „átkéredztetni” a szögesdróton túlra.

A szombati ünnepséget Tóth Tibor, Nagyszelmenc szülötte, a komáromi Jókai Színház igazgatója nyitotta meg Wass Albert Üzenet haza c. versével.

„Lassan hatvan éve, hogy a községet kettévágta a hatalom arroganciája. Ez az idő állandó várakozásban telt, annak reményében, hogy majd csak történik valami, és egyszer véget ér a rossz álom. A falut kettészakító államhatár azonban változatlanul itt van – mondta ünnepi beszédében Tóth Lajos, Nagyszelmenc polgármestere. – Ki kell jelentenünk, hogy bár Szlovákia hamarosan EU-tagország lesz, itt, Kelet-Szlovákia legkeletibb csücskében megállt az idő. Pedig nem is akarunk lehetetlent. Nem akarunk határmódosítást, nemzetközi határátkelőt, csak annyit, hogy a rokon újra meglátogassa rokonát, szomszéd a szomszédját, anélkül, hogy a fél világot körbe kellene utaznia. Reméljük, hogy e két fél kapu alatt egyszer csakugyan találkozhatnak, kezet foghatnak Kis- és Nagy­szel­menc lakói, kettészakított családjai” – fogalmazott a polgármester.

Komlósy József, az Európa Tanács magyar parlamenti delegációjának tanácsosa ünnepi beszédében hangsúlyozta: „Akik ma itt vagyunk, mindannyiunk álma, hogy a két Szelmenc között végre felszámolják Közép-Európa utolsó vasfüggönyét, és ne legyen többé drótsövény ember és ember között” – mondta.

Az eseményen jelen volt többek között dr. Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának parlamenti képviselője, Bauer Rudolf, Kassa Megye Önkormányzatának elnöke, valamint Szabó László, a Határon Túli Magyarok Hivatalának főosztályvezetője és Szabó Ottó ungvári magyar főkonzul.

Popovics Zsuzsanna