A Palajon még ma is él a félelem
Mezővári öt évvel a tiszai árvíz után
Árvíz. Aki egyszer is átélte, nehezen feledi a tapasztaltak nyomán örökre beléivódott bizonytalanságot, félelmet, veszteségérzetet. A beregszászi járási Mezővárit három éven belül kétszer sújtotta mindent elsöprő árvíz. Feldúlt otthont és családot, romba döntött lakóházat, biztosnak hitt megélhetést.
1998-ban Mezővári lakossága 3380 főt számlált. A katasztrófa következtében 1163 lakos károsult (680 magyar, 483 roma nemzetiségű), a hivatalos adatok szerint ez 400 családot jelentett.
A Borzsa folyó bal partján fekvő Palaj elnevezésű településrészt teljes egészében elöntötte a víz, itt ház nem maradt szárazon. Ekkor a családok fele elköltözött (vagy a biztonságosnak vélt jobb partra, vagy más településre), fele az állami segélyekből házépítésbe fogott.
Az elköltözöttek közül 5 család Beregszászba (21 fő), 13 Borzsovára (34 fő), 10 Magyarországra (32 fő) költözött. 34 család a községen belül talált új otthonra vagy épített házat (kb. 120 fő). Néhányan a beregszászi járási Bakta, Macsola, Badaló, Halábor, Csetfalva, Muzsaly, Kígyós, Nagybereg, Bereg és a nagyszőlősi járási Keresztúr és Tiszaújlak településekre költöztek. Az első árvizet követően összesen 224 személy kényszerült lakóhely-változtatásra.
A Palajon 1999-ben 230 házat építettek újjá, 32 szorult kisebb-nagyobb felújításra. A 2001-es évi tavaszi árvízkor elsőként ez utóbbiak estek áldozatul a hatalmas víztömegnek.
Az újabb csapást követően az immár földig rombolódott házak tulajdonosai ezúttal is a maradás mellett döntöttek. Mára mind a 32 házat újraépítették. Az érintettek zömmel gyermekes családok, akik csak itt tudták folytatni az életet. Az első árvíz után újjáépült családi otthonok ellenálltak a víznek, csak kisebb károkat szenvedtek.
A helyi községi tanács adatai szerint 2002 végén Mezővárinak 3244 lakója volt.
Az árvíz nemcsak anyagi károkat okozott. A korábban kiegyensúlyozott, megalapozott életet élő családok évekig voltak kitéve bizonytalanságnak, stressznek, félelemnek. Főként az időseket és a kisgyermekeket viselték meg a történtek. Az elköltözött meglett embereknek az új környezethez, megváltozott életkörülményekhez való alkalmazkodás okozott nehézséget, az 1–5 éves kisgyermekeket a biztonságérzet megingása, a fokozott félelemérzet viselte meg. Ez abban is megnyilvánult, hogy az árvizeket követő években a településen megnőtt a cukorbeteg és a neurotikus rendellenességekkel küzdő gyermekek száma.
Mára látszólag helyreállt az élet Mezőváriban. A hosszabb esőzések, az őszi hónapok beállta azonban újra és újra felidézi bennük az anyagi, érzelmi veszteség okozta fájdalmat és az újabb árvíztől való félelmet.
Néhány család, saját bevallása szerint „jól járt” az elköltözéssel, meg van elégedve sorsával. A régi közösség, szomszédság iránti sóvárgás azonban évek múltán is sokakban él még.
Árvízvédelem? A komolyabb munkálatok idén szeptemberben kezdődtek. Az Árvízvédelmi Létesítmények Beregszászi Főosztályának irányításával közel ötven huszti és herszoni szakember dolgozik a Borzsa falu felőli töltésének erősítésén, magasításán. Ellátásukról a helyi községi tanács gondoskodik, szállásukat a helyi óvoda és öregotthon biztosítja.
A töltést eddig Csetfalva irányából 400 méteren sikerült kiépíteni. A Borzsa torkolatáig húzódó töltésszakasznak a tél beálltáig kellene elkészülnie. A Tarpa község irányába tartó tiszai töltés megerősítését a jövő évre tervezik.
Szabó Zita
