Karácsonyi üzenet

2003. december 19., 01:00 , 153. szám

„Ma született az Üdvözítő Dávid városában. Ő a Messiás és az Úr. Ez a jele: Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolyba fektetve… Dicsőség a magasságban Istennek és békessgé a földön a jóakaratú embereknek.” /Lk 2,11-14/

Liturgikus évünk nagy ünnepe közeledik – Jézus Krisz­tus születése. Ezen ünnep – mint a többi liturgikus ünnepünk is – nemcsak egyszerű megemlékezés vagy valamelyik rég megtörtént esemény felidézése, hanem anam­nezis, vagyis a nagy fontosságú isteni események megvalósulása. Betlehem, jászol, kisded, amik nagy jelül szolgáltak kétezer évvel ezelőtt, és most sem kisebbek, mert mind hangosabban utalnak az Istennek irántunk való szeretetére, s arról tanúskodnak, hogy Urunk leszáll, s köztünk van még a legmostohább életkörülményeink közepette is, s hogy a leghétköznapibb időben is felragyoghat a betlehemi csillag, hirdetvén nekünk üdvösségünket. Krisztus születése mindenekelőtt nagy örömünk ünnepe, ami kicseng karácsonyi énekeink örömteljes hangulatából. De a legfontosabb az, hogy Urunk közénk jön, s ez főoka annak az örömnek, melynek átélése maradandóvá teszi azt, s folyamatosan növeli annak erejét.

Ez alkalommal kívánom mindenkinek, hogy fogadjátok az újszülött Jézust mint Isten szeretetének legnagyobb megnyilvánulását.

Kívánok nektek bátorságot ahhoz, hogy bármily helyzetben őrá számítsatok; az ő szavára, mint biztos alapra, hogy megismerjétek hozzánk való jóindulatát, s érezzétek szívetekben Isten országának növekedését, igazságosságot, szeretetet s békét.

Főpásztori áldásom legyen veletek.

Krisztus születik! Dicsérjétek őt!

Sasik Milan CM,
a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye Apostoli Kormányzója