Csernicskó István: Minden tanár egy kicsit kutató is

Isten éltesse!

Dr. Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektorhe­lyettese január 14-én ünnepli születésnapját. Ennek apropóján beszélgettünk munkáról és magánéletről, kicsit kötetlenebbül, mint máskor.

– Milyen szerepet töltenek be az életében a különböző ünnepek és évfordulók?

– Nem szeretem az évfor­duló­kat, idegen tőlem a születésnapi parti, a felhajtás. Ebben talán az is közrejátszik, hogy közvetlenül egy hosszú „ünnepsorozat” után születtem: karácsony, névnap, újév, január 5-én az öcsém születésnapja, majd az enyém.

– Van-e valamilyen emlékezetes gyermekkori története, amely a születésnapjához kapcsolódik?

– Talán az is igazolja, meny­nyire nem tulajdonítok nagy jelentőséget a születésnapomnak, hogy bár számos emlékezetes sztorim van életem különböző eseményeiről, erről csak az ugrik be hirtelen, hogy elsőéves egyetemistaként épp erre a napra esett életem első vizsgája.

– Ön egyszerre tudós és tanár. Mi áll közelebb Önhöz, a kutatás vagy a tanítás?

– A felsőoktatásban minden tanár egy kicsit kutató is, illetőleg valamennyi tudós, aki emberekkel dolgozik, aki egy kisebb vagy nagyobb kutatócsoport tagja, valahol tanár is egyben. Valahogy így vagyok ezzel én is: nem tudom kettéválasztani a két dolgot. A szorgalmi időszak közepén, amikor már rég nem jutottam ki a terepre, rég nem volt alkalmam kutakodni, a fenébe kívánom egyéb elfoglaltságaimat, és jobb híján csak tervezgetem, mi is lesz a következő kutatásom tárgya. De a tanítás is kedves a számomra. A diák talán az egyetlen olyan társadalmi csoport, amellyel szívesen cserélnék. Persze csak akkor, ha olyan jó tanárok kezébe kerülhetnék, mint például én…

– A tudománnyal foglalkozókról általában azt tartják, hogy a hétköznapokban is „elvont” emberek. Az Ön esetében igaz-e ez? Van-e érzéke a hétköznapi problémák megoldásához?

– Töredelmesen be kell vallanom: ha a hétköznapi probléma alatt például a vasaló megjavítását értjük, akkor egyáltalában nincs érzékem az ilyesmihez. Viszont „elméletileg” rengeteg dologhoz értek, csak hát nem mindig könnyű mindezt a gyakorlatban is alkalmazni.

– Milyen szerepet töltenek be az életében a könyvek?

– Közöttük élek. Nincs olyan időszak az életemben, amikor éppen ne olvasnék valamit. Vagy szépirodalmat, vagy szakkönyvet, de legtöbbször párhuzamosan: egy regény izgalmai mellett pihenésképpen néhány fejezetet mondjuk egy nyelvészeti monográfiából. Gyermekkoromban szinte minden betűt elolvastam, ami a kezembe került. Ennek ellenére számos olyan kötet van „várólistán”, amit mindenképpen el szeretnék olvasni egyszer, és jó néhány könyv újraolvasását is évek óta tervezem.

– Azt hallottam Önről, hogy városi létére vonzódik a természethez. Miben nyilvánul ez meg? Netán szeret kertészkedni, vagy inkább a természetjárást választja?

– A természettel való kap­csolatom sokak szemében érdekes. Városi ember vagyok, aki ta­lán egy kicsit másképp látja a környezetét, mint a természethez közelebb élő falusiak. Emlékszem, sok, magát „termé­szetközelinek” tartó ismerősöm csodálkozott rá, mennyi madarat, állatot, növényt vagyok képes észrevenni egyetlen rövid séta vagy utazás során. Ennek ellenére a kertészkedés távol áll tőlem, legalább annyira, mint a feleségemtől. Annyi földünk van, amennyi tíz-egynéhány virágcserépben elfér. A mezőgazdasági „szaktudásomról”, tapasztalataimról pedig hosszasan tudnék mesélni. A fákat, bokrokat, az élővizet nagyon szeretem, de elsősorban természetes környezetében, az embertől legalább részben háborítatlan valóságában.

– Mivel foglalkozik szabadidejében? Mi jelent Önnek igazi kikapcsolódást?

– Szerencsére nem sok szabadidőm van. Ha van, akkor az aktív pihenést szeretem. Nem bírok huzamosabb ideig egy helyben ülni. Munka közben sem. Járkálós, izgő-mozgó tanár és kutató vagyok, mindig mozgásban.

– Tervek a jövőre nézve?

– Annyi megvalósítatlan vágyam, tervem van, hogy három embernek is elég volna. Állandóan tervezek, szervezek valamit, a szakmámban és a magánéletemben egyaránt. Viszont nem szívesen avatok be senkit sem az elképzeléseimbe, csak ha már körvonalazódik az eredmény.

nmi