A fokhagyma termesztése 2.
A fokhagyma a különleges növényeink közé tartozik. Már a középkorban is bíztak gyógyító és tisztító erejében, emiatt gerezdjét amulettként hordták a nyakukban az emberek. Egészségügyi szempontból több okunk is van rá, hogy fogyasszuk. A fokhagymának erős antibakteriális és gombaellenes hatása van, allicin nevű vegyülete pedig ráksejtellenes tulajdonsággal bír. Tartalmaz szénhidrátot, fehérjét és nagyon sok ásványi anyagot, valamint A-, B-, C- és E-vitamint. Erős antioxidáns hatása van, melynek segítségével erősíti az immunrendszert. Illatát az ajoén nevű kéntartalmú anyagnak köszönheti. A fokhagyma segíti a szív- és az érrendszer élettani folyamatait, hozzájárul a vérnyomás és a koleszterin csökkentéséhez, s csökkenti az érelmeszesedés, az agyvérzés és a szívinfarktus kockázatát is. Ahhoz azonban, megfelelő minőségű fokhagymát tudjunk termeszteni, ismernünk kell a főbb ápolási munkákat és a betakarítás menetét. Az alábbiakban a fokhagyma gondozását és betakarítását ismertetjük.
Ápolási munkák
A fokhagyma a kézimunka-igényes növények közé tartozik, vagyis kis lombfelülete miatt gyomnevelő növény, ezért nagy gondot kell fordítani az alapos, valamint folyamatos gyomirtásra. Érzékeny a gyomirtó szerekre, ezért mind a tavaszi, mind az őszi ültetésű fokhagyma esetében vegyszeres gyomirtásra az ültetés utáni, még kikelés (kibújás) előtti időszakban van lehetőségünk. Ilyenkor jól működnek a fokhagyma esetében is a pendimetalin hatóanyagú (Stomp, Pendigan) készítmények, amelyek a magról kelő egy-, illetve kétszikű gyomok ellen hatásosak. Az elővetemény megfelelő gyomirtásával csökkenthető a fokhagymaállományban megjelenő gyomok mennyisége. Tenyészidőben többszöri tolókapálással lehet irtani a gyomokat. A munkafolyamatnak a gyommentesítésen túl nagy szerepe van a talaj lazításában, a cserepesedés megszüntetésében és a talajnedvesség megőrzésében.
A fokhagyma vízigénye április közepétől június elejéig a legnagyobb, ebben az időszakban 2-4 öntözés szükséges, egy-egy alkalommal 20 mm-es vízadaggal. Figyeljünk oda, hogy szedés előtt 2-3 héttel már ne öntözzük, mert a hagymák fölrepedhetnek, a gerezdek szétnyílnak.
A fokhagyma szerves trágyát nem igényel, a műtrágyákat a tenyészidő során lehetőleg szakaszosan adagoljuk. A fokhagyma hatóanyagigénye összesen 300 kg/ha (30 g/m²). A kijuttatás során általános szabály, hogy a gyökeresedéshez a foszfor, lombosodáskor a nitrogén, míg fejesedéskor a kálium legyen túlsúlyban.
Betakarítás
A betakarítás idejének helyes megválasztása nagyban befolyásolja a fokhagyma eltarthatóságát. A növények akkor érettek a szedésre, ha a lombozat 75–80%-a megbarnul, elszárad, és a hagyma külső buroklevele papírszerűen elvékonyodik. Az őszi fokhagyma betakarításának ideje június végére esik, a tavaszié július első felére.
Szedés előtt a sorokat fellazítják, majd a hagymát kihúzzák a talajból, és rendre rakják, azután néhány napig renden tartva szikkasztják, szárítják. Száradás után 1-2 kg-os, úgynevezett kertészcsomókba kötik és összegyűjtik a hagymákat. Ezután következik az utószárítás – amely fedett helyen történik –, majd a betárolás.
A hagymák eltarthatósága függ a fajtától, a szedés időpontjától és az utóérleléstől. A fajtatípusok közül a tavaszi fokhagyma tárolható jobban, normál körülmények között 5-6 hónapig is eláll.
A tárolás során minden esetben gondoskodni kell arról, hogy a tárolóhelyiségben 5–10 °C között tartsuk a hőmérsékletet, a páratartalom pedig 70% alatt legyen. Magasabb páratartalomnál bármilyen hőmérsékleten is tároljuk a fokhagymát, gyakran lesz penészes, begyökeresedik és kihajthat.
A várható termésátlag őszi fokhagymából 10–14 t/ha, tavaszi fokhagymából 5–10 t/ha.
Tihor-Sárközi Mónika,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági
Alapítvány munkatársa
