Csak biztató szavakat kaptak

Egyházi ingatlanok Ungváron

2004. január 16., 09:00 , 157. szám

Bár a jogszabályok immáron tíz éve lehetővé teszik, hogy az egyházak visszaigényeljék az egykor államosított ingatlanjaikat, a dolog mégsem ilyen egyszerű. Az egyházak természetesen mielőbb szeretnék ismét használatba venni a szóban forgó épületeket, hiszen gyakorlatilag mindenütt helyhiánnyal küszködnek, ami hátráltatja célkitűzéseik megvalósítását. A helyi hatóságok részben hajlanak is erre – annál is inkább, mivel törvény írja elő ezt számukra –, a gyakorlatban azonban igen vontatottan halad a folyamat, s nem­egyszer pereskedés árán sem sikerül érvényt szerezni a törvény betűjének. Vonatkozik mindez az ungvári római katolikus egyházközségre is, mely máig mindössze egyet­len volt ingatlanja felét kapta vissza, a többi tekintetében csupán ígéretekkel rendelkezik… A pillanatnyi hely­zetről Mészáros Domonkos ungvári plébános atyát kérdeztük.

– Annak idején hány egyházi ingatlant vettek el az ungvári római katolikus egyházközségtől?

– Tizenhárom, a római katolikus egyház tulajdonát képező épületet államosítottak, illetve vettek használatba. Természetesen már régen kérelmeztük ezek visszaszolgáltatását. Ígérték is, hogy visszaadják valamennyit, de máig nem történt meg az átadásuk. Kucsma elnök nemrégiben elhangzott felhívására az állam mielőbb köteles lenne visszaadni ezeket az ingatlanokat, s mi ismét kaptunk erre vonatkozó biztató szavakat, de olyan konkrétum, ami láthatóan előre vitte volna a dolgokat, még nem történt.

– A jelenleg érvényes rendelkezések valamennyi egyházi ingatlan visszaszolgáltatására vonatkoznak vagy csupán a kifejezetten kultikus rendeltetésűekre?

– Az egyházi ingatlanok visz­szaadása tekintetében két évvel ezelőtt még csak azok az ingatlanok jöttek számításba, amelyek közvetlenül egyházi célokat szolgáltak. A legutóbbi rendelet azon­ban nem tér ki az épületek ilyen megkülönböztetésére, tehát minden egyházi ingatlant vissza kell adni, függetlenül attól, hogy közvetlenül kultikus célt szolgált-e vagy sem.

–Kapott már vissza egyáltalán az ungvári egyházközség ingatlant?

– E pillanatig még egyet sem kap­tunk vissza. Pon­tosabban részben megkaptuk a jelenlegi plébánia épületét, de abban is van még egy „lakónk”. Ő maga is kárvallott ember, akitől elvették a lakását, ide költöztették be egykor, s most nincs hová mennie. Az ő elhelyezéséről is a városnak kellene gondoskodnia, hogy teljes egészében használatba vehessük az épületet.

– Miért sürgeti az egyház az ingatlanjai visszaszolgáltatását?

– Mert helyhiányban szenvedünk. Az egyházközségünkhöz 13 000 hívő tartozik, így feltétlenül szükségünk lenne megfelelő irodára, több olyan szobával, ahol lelkivezetést, beszélgetést és hitoktatást lehetne folytatni. Magam sem tudok különvonulni beszélgetni a hozzám fordulókkal, mivel folyamatosan jelen vannak a munkatársaim, akiknek ezzel párhuzamosan kell ellátniuk a feladataikat. Külön problémát jelent, hogy teendőink, rendezvényeink nem egyenletesen oszlanak meg a nap, a hét folyamán, hiszen legtöbbször a hétvégeken, illetve hét közben az iskola végeztével, a munkaidő letelte után nyílik lehetőség ezekre, tehát párhuzamosan több eseményt kell lebonyolítanunk, amihez jóval több helyiségre lenne szükség.

– Milyen terveik vannak arra az esetre, ha visszakapnák ingatlanjaikat?

– Mivel eddig csupán egyet­len ingatlan van a tulajdonunkban, s az is csak részben, egyelőre terveink is csak erre korlátozódnak. A XXI. század kultúrája és kapcsolatai „árva gyerekek”; az idősek, nyugdíjasok szociális rászorultsága sok igényt támaszt velünk szemben, amihez több helyiségre lenne szükségünk. Addig viszont a körülményekhez mérten végezzük a fela­datainkat.

Váradi Natália