80 éves sekrestyés Csapon
60 éve az egyház szolgálatában
A Szent Annának szentelt csapi római katolikus templomban 60 éve ugyanaz a sekrestyés. A 80 éves Kótis Erzsébet húszéves volt, amikor az egyház szolgálatába állt, s a mai napig fiatalos lendülettel, lelkiismeretesen végzi feladatát.
– Hogyan lett Böske néniből 20 évesen sekrestyés?
– Ezt még sosem kérdezték tőlem. A háború után nem mentem dolgozni, élt az édesapám, és egy nagyon jól kereső bátyám volt, őket gondoztam. Ráadásul 1926-ban meghalt édesanyám, mi pedig heten voltunk testvérek. Vallásos nevelésben részesültünk, minden reggel elmentem a templomba. Nem volt a hétköznapokra kántorunk, ezért megboldogult Lőrinczi Béla atya megkért, hogy vállaljam el ezt a feladatot. Fiatal voltam, jó hangom volt, hát elvállaltam. Ezt követően a harangozó öreg bácsi is meghalt, a tisztelendő pedig cukorbeteg volt, így megpróbáltam harangozni. 20 lány járt az énekkarba, együtt díszítettük, szépítettük a templomot. Egy hatgyermekes anya takarított, de nem bírta, így ezt is elvállaltam a lányokkal együtt. Öreg volt a mosónő, hát ez is rám maradt. A templomi ruhákat, albákat, terítőket mosni nem kis fáradság.
– Mi a feladata még egy sekrestyésnek?
– Nem mindennapi munka. Gondoskodni kell ostyáról, borról, harangozni, előkészíteni a ruhát, mindent tisztán tartani. Ez utóbbiba nagytakarításkor az asszonyok is besegítenek. Valamikor el tudtam végezni egy nap alatt mindent, de most már egy kicsit több idő kell hozzá.
– 60 év leforgása alatt sosem érezte feladatát tehernek, áldozatnak?
– Én a Jóistent nagyon szeretem, és Ő mindig adott erőt, hogy örömmel végezzem a munkámat. Jól érzem magam a templomban, és a hívek is nagyon kedvesek velem. Tavaly a helyi misén és Munkácson is köszöntöttek a 60. évforduló alkalmából, sőt Majnek Antal püspök úrtól még oklevelet is kaptam. A meghatottságtól egész nap sírtam, miután átvettem. Szívesen teszem a dolgom, míg azt nem mondják, nincs többé szükség a munkámra…
F. K.