Természetes keltetés

Házunk tája

A kotlással való keltetés a lelkes háztáji tyúktartók körében nagyon elterjedt. Szívet melengető pillanat, amikor a naposcsibék a kotlós alatt megjelennek. Ma sajnos egyre kevesebb tyúktartónak van része ebben az örömben. Sok gazdasszony vásárol naposcsibét vagy előnevelt csirkéket. Én azoknak a tyúktartóknak akarok néhány tanácsot adni, akik mégis a kotlósra szavaznak, ami olcsón és szakszerűen elvégzi ezt a munkát.

A természetes keltetés alapfeltétele a kotlós. Ebből adódik a kérdés, hogyan tehetünk szert kotlósra, és melyik tyúkunk alkalmas arra, hogy tojásokat keltsen ki. Tudnunk kell, hogy a korszerű haszonfajták kotlási ösztönét a tojástermelés zavartalansága érdekében generációkon át történő tenyésztéssel csökkentették, mivelhogy a kotló tyúkok beszüntetik a tojásrakást. Ezért ilyen fajtájú tyúkok tartásakor hiába reménykedünk abban, hogy valamelyik tyúkunkból jó kotlós lesz. Viszont a törpe tyúkok és a régi parlagi fajták körében a kotlási ösztön sokkal erősebb.

Ahogy hosszabbodnak a nappalok, és javul az idő, valamint a zöldtakarmány és az egyéb finomságok korlátlan mennyiségben állnak rendelkezésünkre, észrevesszük, hogy valamelyik tyúkunk szokatlanul viselkedik és külsőleg is megváltozik. Hamarosan befejezi a tojásrakást, káráló hangokat ad, s később, ha fészkét megközelítjük, azon ülve marad. A hasán felfedezhetjük a kot­lásjegyeket – vörös helyeket a száraz, tollatlan bőrén. Különös viselkedésének oka a hormonháztartásban beállt változásokban keresendő.

A kotlást kiváltó fiziológiai összefüggések még nem ismertek. Egyes „szakértők” korábbi feltételezése szerint kotláskor a tyúk hasában és mellében annyira elviselhetetlen hő keletkezik, hogy szinte vágyik a sok hűvös tojással való kontaktusra. A kotlás közben pedig a tojások felvennék a tyúk testének hőmérsékletét, ha a tyúk csőrével nem forgatná azokat oly módon, hogy a hűvös alsó oldalukkal felfelé kerüljenek. Ezzel magyarázható, hogy a kotlós olyan kitartóan ül a tojásain. Ma viszont már tudjuk, hogy a kotlós tyúk testének egyetlen pontján sem emelkedik a testhőmérséklet.

Ha a kotlós már elfogadja a fészket, és mozdulatlanul megül rajta, az előzőleg begyűjtött tojásokból egy közepes testű tyúk alá 12–15 gondosan kiválasztott tojást rakunk. A keltethetőségre nagy hatással van a tojások tárolási ideje.

Tehát a tyúktartóknak arra kell törekedniük, hogy a kotlós alá minél frissebb tojások kerüljenek. Minden továbbit bízzunk a következő 21 napra és a kotlósra. A kotlóst, mielőtt a tojásokat kelteni kezdené, ajánlatos paraziták – főleg tyúkatkák – ellen kezelni, ilyen tetű-, atkairtó szereket az állatpatikákban lehet vásárolni. Ha ezek a kis gonosz élőlények nem kínozzák a tyúkot, nyugodtan fog ülni tojásain. A frissen kikelt naposcsibék is hálásak lesznek, ha rögtön az első naptól kezdve nem kell szenvedniük az atkák miatt. Időnként, általában a nap azonos időpontjában – a tyúk elhagyja a fészkét, ez azonban ne nyugtalanítson minket. Egyrészt a tojások rövid időre kicsit hűlnek és friss levegőhöz jutnak, másrészt a tyúk ekkor vesz magához táplálékot és ivóvizet. Úgy segíthetünk neki, hogy a fészek közelébe helyezzük a táplálékát, amelyet bármikor fogyaszthat. Lágy és zöldtakarmányt ne adjunk neki a hasmenés elkerülése végett. Porfürdő biztosítása hasznos a kotlós számára.

Nagy Ferenc