A legmegfelelőbb, ha az oktatás nyelve az anyanyelv

Február 21.: az anyanyelv világnapja

Ukrajna Oktatási és Tudományos Minisztériuma a közelmúltban felvetette azt a lehetőséget, hogy ameny­nyiben azt a kisebbségi tannyelvű iskolákban tanulók kérik, egyes tantárgyakat nem anyanyelvükön, hanem az államnyelven oktathatnak a továbbiakban. A Kárpátalja idei 4. számában dr. Orosz Ildikó, a KMPSZ elnöke fejtette ki véleményét a minisztériumi javaslatról. Ezúttal dr. Csernicskó István nyelvészt kérdeztük.

– Ön nyelvészként hogyan vélekedik arról, hogy egyik napról a másikra az államnyelv mint tannyelv jelenhet meg a magyar tannyelvű iskolákban?

– Az, hogy a kisebbségi iskolákban az anyanyelvi oktatásról – évről évre egyre több tárgy államnyelvi tanítását bevezetve – fokozatosan áttérnek a többségi nyelvű oktatásra, egyet jelent a nemzetközi szakirodalomban tranzitív oktatási modellként ismert módszerrel. Lényege, hogy a kisebbségi gyerekeket lépésről lépésre átirányítják a többségi nyelvű oktatásra. Rejtett társadalmi célja pedig nem más, mint a kisebbségi nyelv elértékte­lení­tése, a nyelvcsere és az asszimiláció előkészítése.

– Akkor ez az oktatási modell ellentétes a kárpátaljai magyarság céljaival és a nemzetközi kisebbségvédelmi normákkal?

– A mi céljainkkal és érdekeinkkel mindenképpen ellentétes ez a törekvés, hiszen a kárpátaljai magyarság célja nyilvánvalóan a megmaradás, ami az iskoláink megtartása nélkül jelentősen nehezebb. Ugyanakkor ma az anyanyelven folyó oktatás sajnos még nem elidegeníthetetlen emberi jog. A nemzeti kisebbségek oktatási jogaira vonatkozó hágai ajánlás például elfogadhatónak tartja az átirányítási modellt. Ám azt is leszögezi a dokumentum, hogy az ajánlások szűkítő értelmezése ellentmond az ajánlás szellemének. A nyelvészeti és pszicholing­visz­tikai kutatások ugyanakkor egyértelműen igazolták, hogy a kárpátaljai magyarsághoz hasonló helyzetben lévő kisebbségek számára az az oktatási modell a legmegfelelőbb, melyben az oktatás nyelve az anyanyelv, és a többségi nyelvet, valamint egy nemzetközi világnyelvet magas szinten, a tanulók anyanyelvi ismereteire alapozva oktatják kétnyelvű, a tanulók anyanyelvét ismerő tanárok.

– Milyen kutatások támasztják alá mindezt?

– Például a felvidéki, az erdélyi, a vajdasági magyarok körében végzett vizsgálatok, valamint saját kutatásaink is arra mutatnak rá, hogy azok a kisebbségi gyerekek, akik nem tanulhatnak anyanyelvükön, nem sajátítják el anyanyelvük standard változatát. Ez pedig a későbbiekben megnehezítheti a társadalmi érvényesülésüket. Illetve a többségi nyelven való tanulás gyakrabban vezet hosszú távon nyelvcseréhez. Vagyis a többségi tannyelvű iskolába járás sok tekintetben nem előnyére, hanem hátrányára válik a kisebbségieknek.

– A többségi társadalom gyakran azzal magyarázza az államnyelven való oktatás bevezetését, hogy a kisebbségek nem ismerik eléggé az érvényesülés, vagyis a többség nyelvét.

– A kárpátaljai magyarokhoz hasonló helyzetben lévő kisebbségek kétnyelvűségét nem az segíti elsősorban, hogy többségi nyelvű iskolába járnak és az államnyelven tanulnak, hanem az, ha az anyanyelvükön tanulhatnak, és az állam nyelvét magas hatásfokon oktatják számukra. A pszicholingvisztikai kutatások eredményei szerint a kisebbségi tanulóknál akkor alakul ki magas szintű kétnyelvűség, ha megfelelő feltételeket teremtünk az anyanyelv fejlődéséhez. Az segíti legjobban az államnyelv elsajátítását, ha azt tantárgyként intenzíven tanulják, nem pedig az, ha oktatási nyelvként használják.

nmi