Veres Péter: A festészet szeretet

Isten éltesse!

Március 5-én ünnepli születésnapját Veres Péter Beregszászban élő festőművész, a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának alapító tagja, két gyermek édesapja. Festményeit a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola által szervezett téli tárlat keretében 2003. december 22-től 2004. január 31-ig tekinthették meg az érdeklődők a főiskola Révész Imre Kiállítótermében. A festészetről, művészetről faggattuk az alkotót.

– Zsúfolt egy művész élete?

– Ez változó. Most éppen nagyon zsúfolt, mivel több magyarországi kiállításra kaptam meghívót, valamint katalógust szeretnék összeállítani munkáimból. Ha Beregszászra gondolunk, akkor viszont eléggé csendes a művészvilág. Magam nyaranta Magyarországra járok táborozni, számos képem ott készül el, melyeket évente általában több kiállításon is bemutathatok.

– Véleménye szerint adottak a lehetőségek itt, Kárpátalján az alkotók számára?

– Nincs okom panaszra. De mivel a festészetből szeretnék megélni, látnom kell, hogy ez itt még nem lehetséges. Az itteni ember általában nem engedheti meg magának, hogy megfizesse a festményeket, ezért, ha mégis vásárló jön, igyekszem méltányos árat szabni. Egyébként bevallom, gyakran fáj a szívem a képeimért, nagyon nehezemre esik odaadni őket. Több képet éppen ezért megtartottam, minden korszakból maradtak emlékeim, ám mivel családom van, ha nehezen is, de néha kénytelen vagyok megválni tőlük. Kedvenc képem viszont nincs, mivel különböző okokból majdnem mindegyik szívemhez nőtt.

– Hogyan lett Veres Péterből festő?

– Egyszer, még az elemi iskolában, a tanító felakasztott elénk egy kabátot, azt mondta, rajzoljuk le. Ez a feladat egy felnőttnek is nehéz lett volna, de nekem sikerült. Hát így kezdődött. Később elvégeztem az Ungvári Iparművészeti Szakközépiskolát kerámia szakon, de csak három évig foglalkoztam kerámiával. Sok mindenbe belekóstoltam életem során. Munkálkodtam építésznél, próbálkoztam a fémdomborítással, folyóiratokat is illusztráltam, dolgoztam a majolikagyárban mint tervezőművész, 10 évig egy reklámműhely munkatársa voltam, majd jött a rendszerváltás. Akkor döntöttem úgy, hogy megpróbálok a festészetből megélni, mert addig mindig csak mellékesen festegettem.

– Miért a festészetet választotta a kerámia helyett?

– Szeretek festeni. Sokan megkérdezik, hogy van ehhez türelmem, amire én azt szoktam válaszolni: „Ez nem türelem, hanem szeretet kérdése.”

– A családban van hagyománya a festészetnek?

– A lányom, Ágota, kipróbálta magát a színjátszásban, de azután rájött, hogy a festészet az igazán neki való.

– Mire a legbüszkébb?

– A családomra.

– Van valamilyen titkos vágya?

– Több is. Az egyik, hogy egyszer Beregszászban festészet és rajz szakkört hozzunk létre, ahová azok járnának, akik tehetségesek. A másik vágyam, hogy beutazzam a világot.

ferenczi