2004. március 12.
A szent negyven napnak lassan a felén járunk. A Bibliából ismert személyek is példát adnak ennek az időszaknak a helyes megélésére. Mózes 40 napot töltött böjtben a Sínai-hegyen, Illés 40 napig böjtölt, míg eljutott a Hóreb hegyéig. Krisztus is 40 napot töltött a pusztában böjttel és imádsággal.
Ez az időszak önfegyelmet és elhatározást igényel, mert így tapasztalhatom meg az igazi lelki békét, a húsvét örömét. A vasárnapi evangélium /Lk, 13, 1-9/, – hogy az ember soha nem lehet elégedett önmagával, mert mindannyian messze vagyunk a tökéletességtől. Mindenkinek vannak jó tulajdonságai és pozitív értékei, de hiba csak ezeket nézegetni és ezekben tetszelegni. Észre kell venni a hibáinkat is. Mert ha nem látom, abból az következik, hogy képmutató, öntelt vagyok, még önmagam előtt is. Olyan hazug, aki maga is elhiszi hazugságát. Ennél biztosabb útja nincs annak, hogy megutáltassam magam az emberekkel. Semmit sem tűrünk el kevésbé, mint az önteltséget. Az önteltség biztos útja, hogy egyre rosszabb és hitványabb legyek, ezzel sok szenvedést zúdítok a saját és mások fejére.
Egy régi mondás szerint „a bűnnek öt ujja van: a gonosz kettőt a fülre, kettőt a szemre és egyet a szájra tesz ezekből az ujjakból.” A fülre tett két ujj megakadályozza, hogy az ember meghallja a jó sugallatokat. A bűn rabjává vált ember süketté válik az ész, az értelem szavára. A cselekedetek a józan ésszel szemben állnak, pl. tudja, hogy az alkohol káros szenvedély, de már csak a szenvedély hangjára lesz figyelmes, az ész, az értelem szavát már nem hallja meg. A másik két ujja befogja az ember szemét, hogy ne lássa a saját hibáit és azok következményeit. Eközben olyan látás alakul ki, melyben azt vesszük észre csak, hogy mindig a másik a hibás, pl. a férj alkoholizálása miatt a feleség a hibás, a rossz útra tért ifjút a barátok vitték el; mindig a másik a hibás, pedig önmagunkban kell keresni a kiváltó okokat és meglátni a saját felelősségünket. Ádám óta ez így van. Az Isten kérdésére: „Mit tettél, Ádám?” a válasz ez: „Az asszony, akit segítőül adtál, az adott a tiltott fa gyümölcséből.” Vagyis ő a hibás. A bűn beköti az ember szemét, de nemcsak süketté vagy vakká, hanem gyakran némává is teszi. A bűn ötödik ujja, mely a szájra kerül, a legrosszabb és a legfélelmetesebb, mert sok embert elhallgattat. Az eddig oly kedves, szívélyes embertársunk zárkózott, mogorva, szűkszavú lett, és nincs egy jó szava senkihez. Önmagába fordul, állandóan hibát keres, de soha nem teszi szóvá, csak érezteti azokat.
A nagyböjti időben üssük le a bűn öt ujját – fülünkről, szemünkről, szánkról. Menjünk oda Krisztushoz, nyissuk ki ajkunkat, végezzünk töredelmes, őszinte szentgyónást, hagyjuk, hogy Jézus megnyissa fülünket és szemünket, hogy felismerjük életünk értelmét és igazi célját. Mert nagyobb a méltóságom, nagyobbra születtem, semhogy a bűnnek a szolgája legyek. Kezdjünk lelkünk edzéséhez az állandó önfegyelemmel, küzdelemmel, hogy eljussunk a győzelemre, hogy megtapasztaljuk lelkünk nyugalmát, igazi boldogságát.
Babály András mezőkaszonyi plébános
