Aki Ungváron vonatra száll…
Állomásépítés, menetrendváltozás kárpátaljai módra
Aki mostanság vasúton szeretné megközelíteni a megyeszékhelyet, igyekezzen idejében részletes információt kérni arról, mikor indul a vonata, hová érkezik, és főként mikor. Ungváron ugyanis új vasútállomás épül, és e nagyszabású vállalkozás miatt március elsejétől a teljes vasúti menetrend megváltozott. Az Ungvárra közlekedő vonatok száma megritkult, a Munkács, Beregszász irányából érkező szerelvények némelyike csak Csapig közlekedik, vagy másfél óra várakozás után indul tovább onnan a megyeszékhelyre.
Március első napjaiban meglehetősen nagy volt a káosz a vasút háza táján. Volt, aki Bátyúban hajnalban rendben felült az Ungvárra közlekedő vonatra, melyről Csapon kiderült: mégsem 10 órakor, hanem 11.30-kor ér a célállomásra. Ungváron aztán újabb meglepetés várja az utazókat: az ideiglenes állomáson ugyanis hiányoznak a peronok, gyakorlatilag a nyílt pályán kell le- és felszállniuk a kocsikra.
Akik mit sem tudnak a nagy ungvári fejlesztésről, a vonatállomásra érve meglepődve tapasztalják, hogy az állomásépületet deszkakerítés és drótsövény veszi körül, jegypénztárul pedig egy háromablakos pléhbódé szolgál. „Információ” – olvasható az egyik ablak vasrácsai között, és mellette egy szerény papírfecni: szóbeli információ – 85 kopijka, írásbeli információ – 75 kopijka.
Az ablak mögött ülő informátornak rendben bemutatkoztam, s olvasóinkra hivatkozva kértem az új menetrendet. A válasz: „Mi az, nem lát?! A bódé falán minden ki van írva, olvassa el vagy írja át, ha úgy tetszik, egyebet nem mondhatok!” Fizetnem viszont nem kellett…
A hirdetményekből valóban kiderült (persze csak ukrán nyelven), hogy az állomásépület átépítése miatt március 1-jétől új menetrend van érvényben. Bővebb információ a 93-29-62 és a 3-23-00 ungvári telefonszámon kérhető (telefon se közel, se távol).
A menetrendet valóban bárki elolvashatja, már ha látja az apró betűs kiírást. Arra vonatkozóan viszont, hogy mégis hol lehet felülni a Csap és Munkács irányába közlekedő vonatokra, semmilyen írásbeli tájékoztatást nem találtam.
Végül egy vasutas igazított útba, hogy csak menjek egyenesen a sínek mentén, majd a következő kék pléhbódénál várjak türelemmel a vonatomra. A kijelölt úton tolató mozdonyok, működő emelődaruk és dühös vasutasok mellett baktattam számtalan sorstársammal együtt. Az ideiglenes megállóra a Borogyin utca végén találtam rá, az ún. „részeg” piacnál.
Itt valóban egy kék bódé fogadja az utasokat. Mivel este volt és világítás hiányában sötét, bár ki volt függesztve a menetrend, elolvasni mégsem lehetett. A 93-33-06-os telefonszámon elért utas-szolgálatnál kérdésünkre elmondták, minden helyközi vonat valamennyi kocsijában hirdetmény tájékoztat a menetrendváltozásról és a továbbutazási lehetőségekről, míg a vasútállomásokon, valamint a vonatokon a kalauzoknál lehet informálódni az útirány, a menetidő és egyéb kérdésekben.
Ehhez csak annyit tennénk hozzá, hogy ha a gyakorlatban a vonaton utazók mégis mást tapasztalnak, az nem a véletlen műve. Tudják, a szép vasútállomásért, a jó utazási körülményekért, az európai szintű utasszállításért szenvedni kell. No de mindenkinek, aki csak vonatra ül Kárpátalján?!
P. Zs.
