Szemán Ferenc: Csak vásznam és festékem legyen
Isten éltesse!
Szemán Ferenc, a kárpátaljai képzőművészek körében csak Öcsinek becézett festő, március 27-én ünnepli 67. születésnapját. A festészet és irodalom mellett nagy hódolója a színművészetnek is, s kifejezetten büszke arra, hogy születésnapja egybeesik a színházi világnappal. A neves kárpátaljai alkotóval a művészetről, az élet szépségeiről beszélgettünk.
–Miből fakad a művészet iránti erős és határozott elkötelezettsége?
– A művészet iránti szeretet és érdeklődés már gyerekkorom óta kísér. Hárman voltunk testvérek, s amikor együtt volt a család, a művészet volt a közös téma, mondhatni, hozzátartozott a hétköznapjainkhoz. Már ekkor megszerettem az orosz irodalmat, nagy kedvenceim közé tartozik Dosztojevszkij, Gogol. A hatvanas évek végén például, ottjártamkor játszotta a Pesti Színház Gogol Egy őrült feljegyzéseit Darvas Ivánnal, hát az első utam rögtön a színházba vezetett. Azóta is, bárhol járok, a színház mindig része a programomnak.
– Hogyan lett festő?
– Ungváron a Gizella-házba jártam óvodába, ahol római katolikus apácák foglalkoztak velünk, és megfigyelték, hogy előszeretettel rajzolgatok a színes krétákkal. Ők ajánlották szüleimnek, hogy érdemes lenne festészettel próbálkoznom. Úgyhogy már 4 éves koromtól Erdélyi Béla festőművész foglalkozott velem.
–Egy-egy évforduló alkalmával, visszatekintve a múltra, mire büszke?
– A legnagyobb büszkeségem az a tizenegy önálló kiállítás, amit eddig sikerült megszerveznem. Valahogy úgy hozta a sors, hogy szinte minden alkalom kimondottan a színházi világnapra, a születésnapomra vagy annak tájékára esett.
– Mikor láthatjuk legközelebb munkáit?
– Egyik nagy tervem, hogy a hetvenedik születésnapom alkalmából nagyszabású önálló kiállítást szervezzek, ahol kiállítanám a külföldi gyűjtők tulajdonában lévő munkáimat is.
– Mit kívánna önmagának, az embereknek?
– A mai embereknek azt kívánom, hogy szeressék, amit csinálnak, s mielőtt cselekednének, gondolják végig, mit miért tesznek, mert ez a legfontosabb. Önmagamnak semmit sem kívánok, legfeljebb annyit, hogy legyen vásznam és festékem.
V. N.
