Vasadi Péter: Esély
bárki legyen az, a kárára semmit.
se tenni, se akarni, se írni.
de akár egy nép is belebukhat
ha köp a dologra s lassan kiderül
annak a dolognak igazság a neve;
meghajolni a közakaratnak, elegánsan.
zörrenés nélkül járnak-kelnek
az emberek kisalakú vitrinnel
a szívük alatt. frigyszekrénnyel.
papja lehetsz vagy a rabszolgája.
ez attól függ, ki kuksol, ül
kelepel, terpeszkedik a vitrinben.
vagy mint a falminta, dereng csak.
a bróker milyen könnyűre veszi.
ami nem érdekli, az nincs. három
mobillal bűvészkedik s kiabál.
a vörös Honda meg misézik magának
az útszélen. kétszemélyes. vadonat.
magasfarú. öntött fém a keréktárcsája.
a fiatalúrnak billentéseire vonul
az élet foszforzöld számok alá
szuszakolva, mint egy hangyaoszlop.
s vigyorog az úr.
a metró sikamos műanyagszékein
keresztbe fekszik a kitaszított.
koszba mártva. ráncoktól varrottas
arca mögött befelé süpped a sötétbe
hol a Nap
megelőzve őt a szökésben, vár rá;
nyitva maradt utánuk a vitrin.
Vasadi Péter verse nyilvánvalóan az ellentétek összeütköztetésével hívja fel magára a figyelmet. Leginkább két nagyon érzékletes kép ragadja meg az olvasót. Valószínű, hogy erre a két képre még azután is emlékezni fogunk, hogy az Esély című versre, így, konkrétan, névvel, címmel már nemigen. Ezek közül az egyik a bróker fényűző élete, a másik pedig a metróülésen keresztbe feküdt „kitaszított” személy, a maga „varrottas arcával”. Az előző életforma igen fényes kellékei – kétüléses Honda, öntött fém keréktárcsa, foszforzöld számok stb. – és a kitaszított ember „sötétbe süppedő” volta képezi az ellentétet, ami érzelmeket kavar az olvasóban.
A költemény gondolati ellentéte a vers elején található. Ez abban a keresztényi tanításban áll, hogy törekednünk kell, ne kövessünk el bűnt, ne tegyünk senki ellen, sem gondolattal, sem szóval, sem cselekedettel (és mulasztással). Ugyanakkor a tanítás része az is, hogy az igazságot kell követnünk, és a felismert igazságot ki kell mondanunk. A vers legfontosabb gondolata is ehhez kötődik: ha nem követjük ezt, mármint az igazságot, akkor abba „akár egy nép is belebukhat”.
Penckófer János
