Kinek a bőrére megy a játék?

Janukovics furcsa jelölése

2004. április 23., 10:00 , 171. szám

Viktor Janukovicsot a hatalom hivatalos elnökjelöltjévé nyilvánították. Az esemény a betervezhető szenzációk körébe tartozik, amikor nem magának az eseménynek a bekövetkezése az érdekes, hanem az, hogy milyen formában kerül rá sor.

Sokan arra számítottak, hogy egy hosszas beharangozás után összehívott többezres rendezvényen személyesen a Garantáló fogja megtenni a bejelentést, úgy, hogy valamennyi addigi utódjelölt (Kinah, Kirpa, Tihipko stb.) a jelenlévők tapsvihara közepette teszi le a hűségesküt az újdonsült vezér mellett. Ehhez képest a többség vezetőinek (a hatalompárti csoportosulások elöljárói) szűk körű egyeztetésén hozták meg a döntést, amit Gavris, a fenti formáció koordinátora jelentett be. Az a Gavris, aki a politreform kapcsán szokott szerepelni a kamerák előtt, és ezért mostanra a kudarc és hiteltelenség bélyegének tipikus hordozójává vált.

A Nagy Don pajzsra emelése feltételesen történt meg – derült ki a koordinátor bejelentéséből. Ahhoz, hogy tényleges jelöltnek számítson, a miniszterelnöknek be kellene fejeznie a politreformot. Azt várják tehát el tőle, hogy saját jövőbeli hatalmát csonkítsa meg.

A hatalompárt bajnoka elé tűzött feladatnak azonban nemcsak az a pikantériája, hogy öncsonkítást irányoz elő, hanem az is, hogy végrehajthatatlan. Az említett értekezleten ugyanis nem volt jelen Litvin, a házelnök. Merthogy ugyanebben az időben tartott sajtótájékoztatót, ahol ukrán politikustól szokatlan egyértelműséggel jelentette ki, hogy nem követett el procedurális hibát, ezért nem bocsátja még egyszer szavazásra az alkotmánymódosítást; akik még forszíroznák ezt, azok legyenek férfiak, és ismerjék be, hogy vesztettek.

Egyelőre tehát Kucsma elnök és Medvedcsuk adminisztrációelnök helyett donyecki veteránok nyilatkoznak a Nagy Don vezetői erényeiről, no meg arról, milyen jó lesz az élet, ha ő lesz majd az elnök. Janukovics pedig ugyanakkor dicséretre méltó higgadtsággal jelzi, hogy nem tekinti kész ténynek koronaherceggé való kinevezését. Óvatosan beszél az őt ért megtiszteltetésről, s arról, hogy nem akar "fals startot" venni, továbbá arról is, hogy a többséget alkotó pártok kongresszusait is meg kell várni.

Mindent összevetve, vagy az ukrán történelem legelfuseráltabb kampánynyitójának, vagy egy újabb intrikának lehettünk tanúi. Ha intrikáról van szó, akkor a Nagy Don irhájára megy a játék, akit a Kucsma 3 variáns megvalósítása érdekében óhajtanak valamilyen ürüggyel kiütni a nyeregből.

A politreform bukása az ellenzéki oldal elnökjelöléseire is hatással van. Az egyik következmény várható volt: Tyimosenko gyakorlatilag eldöntötte, hogy Juscsenkót fogja támogatni. Moroz viszont korábban úgy nyilatkozott, hogy ha a politreform nem megy át a parlamentben, ő elindul az elnökválasztáson, így a szocialisták vezérének indulása ha nem is eldöntött tény még, de valószínűbb, mint valaha.

Sz. K. M.