2004. június 11.

Krisztus testének és vérének ünnepe.

"Ti adjatok neki enni" (Lk 9,13)

– halljuk Jézus ajkáról a vasárnapi evangéliumot. Sokan azt gondolják, hogy ez az egyház küldetése, és jól teszik, mert valóban ez. De mit is jelent az "enni adás"? Egészen biztos, hogy nem a megélhetéshez szükséges kenyérről beszél itt Jézus, mert akkor mindennaposak lettek volna az ő idejében a kenyérszaporítások, és inkább pékeket választott volna apostolai közé. De tudjuk, nem így történt. Fontos ugyan a "mindennapi kenyerünk", mert földi életünk függ tőle – ennek szükséges voltát Jézus is tudja, hisz ennek kérésére tanít minket a Miatyánkban, de amikor Jézus magát "az élet kenyerének" nevezi (Jn 6,35), akkor nem a földi életről, hanem az örök életről beszél. "Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én föltámasztom az utolsó napon".

Ezért az egyháznak ma is – éppen úgy, mint az elmúlt századokban – az a küldetése, hogy megjelenítője, ünneplője és hordozója legyen annak a titoknak, amit Jézus Krisztus hagyott rá az Oltáriszentségben (Eucharistia). Nem lesz modern és divatos így az egyház, de mentségére szolgáljon, hogy alapítója, az Istenfia nem is ezt várja az Ő egyházától, hanem azt, hogy hűséges tanúja legyen az Ő tanításának az emberek között.

Bán Zsolt Jónás