Rekett

A "racket" tulajdonképpen egy angol szó, amely jelenthet teniszütőt, lármázást is, de az ukrán (és a kárpátaljai magyar) köznyelvbe mint "zsarolás" ment át.

A pletyka szerint egy szépreményű ifjú politikus a választási kampány előtt meglátogatta az egyik határ menti község iskolájának igazgatóját. A szomszédok a látogatás után meglepetten jegyezték meg, nem is tudták, hogy az igazgató úr is "szoljárkázik". "Miből gondoljátok?" - kérdezett vissza az igazgató. "Hát, mert az imént nálad járt a rekett". S mivel e szó értelmével a tanügyi dolgozó nem volt teljesen tisztában, megmagyarázták neki, hogy a védelmi pénzeket beszedő zsaroló figuráról van szó.

De hagyjuk a pletykákat, hisz a kárpátaljai magyar főiskoláról, sőt, nyugodt lelkiismerettel ki merem jelenteni, hogy a kárpátaljai magyarság jövőjéről, európai értelemben vett emberi jövőjéről van szó.

Az épület körül zajló hercehurcában mindvégig kilógott egy combos lóláb, a hátsó szándék: felszámolni a főiskola függetlenségét, befolyást szerezni felette minden áron. Ne lehessen olyan intézmény, melyet nem kontrollál a hatalom. Mindenki álljon be a sorba, dugja fejét a járomba!

A legutóbbi napok fejleménye, hogy ezt már nem szégyellik nyíltan kimondani. A "rekett" védelmet ígér a főiskolának, amennyiben "aktív szerepet vállalhat a tanintézmény politikailag, gazdaságilag és jogilag biztonságos működtetésében". Más vélemény szerint a magyar felsőoktatási intézménynek a megyei közigazgatás oktatási és tudományos főosztályának "égisze" alatt kellene működnie.

Fenyegetnek. Bibó szerint az az igazi demokrata, aki nem fél. Nekünk ebben a helyzetben nem szabad félnünk. Az épület kérdése egyben szimbolikus, elvi kérdés is: engedi-e a kárpátaljai magyarság a nyílt jogtiprást, engedi-e, hogy egy szűk, de rendkívül erőszakos csoport uralkodjon rajta is?

Brenzovics László