2004. november 19.

2004. november 19., 09:00 , 201. szám

Krisztus Király vasárnapja.

November 21. a római katolikus naptár szerint KRISZTUS, A MINDENSÉG KIRÁLYA ünnepe.

Ennek az ünnepnek a jelentése látszólag könnyű, valójában igen nehéz megérteni valódi, lelki tartalmát és jelentését.

Krisztus, mint valóságos ember, tagja a nagy ember-családnak. De Krisztus nemcsak egyszerű tagja, hanem valóságos feje is. Eredetileg Ádám volt erre hivatva, de bűnbeesése által a sátán rabszolgaságába esett, és abba rántotta egész nemét is. Azért ígérte Isten az Üdvözítőt, hogy az emberi nem függetlenségét ismét helyreállítsa. Felruházta szükséges hatalommal: "Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön."(Mt. 28,18.) Krisztus ennek a korlátlan hatalomnak csak a lelki részét vette igénybe, az anyagi javak feletti hatalmat meghagyta a földi uralkodók kezében. Krisztus hatalma független minden más hatalomtól, Istenét kivéve. A hatalom teljessége és függetlensége jele annak a legfőbb földi méltóságnak, amelyet KIRÁLYNAK nevezünk. Az ószövetség könyvei királynak jövendölték a Messiást, az újszövetség könyveiben is nem egyszer így nevezik. Jézus Pilátus felszólítására maga vallja: Igen, én király vagyok, de hozzáteszi e rövid kijelentést: az én országom nem e világból való.(Jn. l 8,36-37.). A Krisztus Kirá

lysága cím félreérthető, mert amikor ezt halljuk, mi földi királyságra gondolunk. Bár a keresztények mindig olvastak a Szentírásban Krisztus királyságáról, mégsem ünnepelték mint királyt. Csak amikor a földi királyságok szinte mind megszűntek, háromnegyed százada kezdte királyként ünnepelni a katolikus egyház. Krisztus soha nem akart földi hatalmat: "Ha e világból volna országom, szolgáim bizonyára harcra kelnének, hogy ne kerüljek a zsidók kezébe. Ám az én országom nem innét való." (Jn. 18,36.)

Királyságának alapja az emberek iránti végtelen megváltói szeretet. Szeretetből jött közénk, szenvedett és halt meg értünk, királyságának törvénye is a szeretet.

Az Isten-szeretetet, a felebaráti szeretetet nemcsak az egyszerű magánembereknek parancsolta. Sehol sem olvassuk az evangéliumban, hogy a szeretet legfőbb parancsa ne lenne kötelező a nagyok és hatalmasok részére, és hogy ezek fel lennének mentve a lelkiismeret szava alól.

A szeretet pedig nem a nagy szavakban mutatkozik meg. "Aki engem szeret, parancsomat megtartja" (Jn. 14,24.). Királyunkká tehát nem a nagy ünneplés teszi, hanem parancsai megtartása. "Add meg Urunk, hogy a bűntől megsebzett és a tőled elszakadt emberiség meghódoljon Krisztus szelíd uralmának."

Bohán Béla