Éreztük, hogy összetartozunk

Olvasói levél

2004. november 26., 09:00 , 202. szám

A HÁLÓ, a katolikus közösségeket összekötő egyesület sok értéke közül csupán egyet emelnék ki, amikor az elmúlt hétvége programjáról számolok be. Manapság igen ritka, hogy nem, vagy nem csak azt nézzük adott hely, rendezvény, szervezet, kapcsolat esetében, hogy mit kaphatunk, mi a hasznunk belőle. HÁLÓ-béli ismerőseim, barátaim sajátja, hogy azt keresik, mit adhatnak, mit nyújthatnak a másiknak.

Ezzel a mentalitással érkezett hozzánk Budapestről Szeibert András, a szervezet egyik vezetője, s vele Reinisch Egon, a magyarság történetének kutatója és Szeibert Andrea, aki szívet melengetően énekel népdalokat.

Eseménydús, de nem túlzsúfolt volt csütörtöktől vasárnap délutánig tartó látogatásuk. Tíz különböző helyszínen találkoztak kárpátaljai katolikus (görög és római) közösségek tagjaival, mégis jutott idő személyes, figyelmes beszélgetésekre is. Előadásaikból közösségteremtésről, kapcsolattartásról szerezhettünk ismereteket. A HÁLÓ célkitűzéseiről és tevékenységéről Szeibert András szólt, Reinisch Egon rendhagyó történelemórát tartott, s úgy gondolom, városi és falusi ember egyaránt nagyon élvezte előadásaikat. Nemzetünk hagyományai és értékei mostantól mást, többet jelentenek a számunkra. Hallgattuk például a Kormorán együttes zenéjét ("Ne kelljen a temetőket útlevéllel járnom..."), s egy-két óra elteltével magyar népdalokat énekeltünk együtt.

Vendégeink fáradhatatlanul járták végig vidékünket Aknaszlatinától Palágykomorócig, s közben mind éreztük: a határok ellenére összetartozunk. (Akkor is, ha erről nem mindenki vesz tudomást.)

Orosz Rita,