Adalékok a Munkácsi Nemzeti Színház történetéhez
Egy elfelejtett jubileum
Munkács polgárainak tenni akarása és összefogása eredményezte 105 esztendővel ezelőtt Tháliának egy nagyon szépen megépített szentélyét, a Nemzeti Színházat. A közadakozásból és a helyi képviselőtestület segítségével létrehozott szecessziós épület a Latorca-parti város egyik büszkesége lett.
(Elejét lásd itt)
Ábrányi Emil budapesti költőt, a századvég újromantikus-retorikus lírájának egyik jeles képviselőjét - aki többször megfordult már a városban és közeli ismerősei is voltak itt - kérték fel, hogy a színház megnyitása alkalmából írjon egy ünnepélyes verset és a megnyitón személyesen mondja el.
Nagy sikere lett az 1899. november 28-án megtartott ünnepélyes megnyitón a Prológ című költeménynek.
Sikerült rábukkannom a Munkács című hetilap kétoldalas ünnepi különszámára, amelyet a színház 1899. november 28-iki megnyitása alkalmából bocsátottak ki. Az újság címoldalon, teljes terjedelmében leközölte Ábrányi Emil erre az alkalomra írt versét, a túloldalon pedig az ünnepi előadás programját ismerhetjük meg.
Következzék az alábbiakban néhány részlet a terjedelmes, 12 versszakból álló költeményből:
Prolog.
A munkácsi "Nemzeti Szinház" megnyitására
irta: Ábrányi Emil
(részletek)
...
Rákóczy-kastély rég kihalva már,
És hallgat mélyen a munkácsi vár,
Tüzes golyóját nem röpiti szét,
Hogy össze törje a zsarnok fejét!
De új erősség támadt itt merészen,
Hogy homlokával a jövőbe nézzen!
Uj hősök, uj honfoglalók szavára
Im áll e ház - : magyar művészet vára!
Mert vár e szinház s uj ostromra kész
Elszánt őrsége: a magyar szinész!
Itt fog harcolni, lelkesedve, hévvel,
Magyar szavak bűbájos fegyverével!
Kétes határon, fontos vég-vidéken
A nemzetet vár oltalmazta régen.
Most minden szinház egy-egy bástya-fal,
S most a hazát itt védi a magyar!...
...
Hóditni kell nekünk is, hogy legyen
Erős magyarság völgyön és hegyen!...
Hogy országunkat ugy harsogja be
Magyar szavunk, mint a diadal-zene,
Mint templomban a büszke "Glória"!...
Hogy Magyarország mindegyik fia
Szeressen minket...s lássunk végre hát
Erős, egységes, nagy magyar hazát!
...
Munkács, e kedves hóditó hadat
Fogadd be kérlek! Tárd föl kapudat!
Multadba nézvén gondolj a jövőre,
S légy itt e ponton Muzsáinknak őre:
Hű, áldozatkész, gáncs nélkül való!
Művészetünk, az uj honfoglaló,
Találjon benned édes pihenőt,
Mint egykor Árpád, ezer év előtt "
Munkács szinháza! A magyar művészet
Nevében kezdd el buzgó működésed!
Az első szó, mely téged ünnepel,
Az én ajkamról hangzik mostan el.
Szent szó, magyar szó! Soha más ne szóljon!
E fényes ház! Magyar igét sugalljon!
Míg a világ áll! Bugva és dörögve
Magyar szót mondjon, most és mindörökre!
A régen várt színházi megnyitó közvetlen előzményeit és az első este programját Lehoczky olvasatában érdemes felidézni, aki szemtanúja volt az eseményeknek, mert sajnos nincs meg az erről tudósító lapszám: "Végre a bizottság, karöltve a városi hatósággal azon év november 28-kára tűzvén ki a színház ünnepélyes megnyitásának napját, egyszersmint érintkezésbe lépett az éppen akkor Sátoraljaújhelyben működő Kunhegyi Miklós színigazgató társulatával, hogy itt kezdje s folytassa előadásait; úgyszintén felkéré a bizottság Ábrányi Emilt, hogy a munkácsi nemzeti színház megnyitására írjon s szavaljon prologot, melynek díjazására a társaskör kétszáz koronát felajánlott. A megnyitásra fényes közönség érkezett úgy a megyéből, mint környékéről, s november 28-kán este csakugyan Kunhegyi társulata megnyitá az előadást. Budapestről a délutáni vonattal érkezett Ábrányi Emil és Pálfy György a nemzeti színház tagja. A megnyitó előadás fél nyolc órakor kezdődött. A zenekar nyitánya után Ábrányi lépett ki s avatta föl a színházat
nagy tetszéssel fogadott prológjával; a szép költemény elszavalása után zúgott a taps és az orkeszterből gyönyörű babérkoszorút adtak át a költőnek. Ezután Bánk bán második felvonása következett, ahol a munkácsi közönség Pálfy György lendületes deklamációját részesíté hangos ovációkban. A harmadik szám a Felhő Klára második felvonása volt. Ebben V. Szathmáry Zsuzsi (Vargha Ferencné) lépett föl mint vendég s zajos tapsokra ragadta a közönséget. Végül a társaság rendes személyzete a Citerás című operette egy felvonását adta elő. Előadás végén az egész közönség elkezdé énekelni a Himnuszt és ezzel a szent dallal vonult ki a színházból. - Másnap este következett a második előadás, a Citerás operette..., mely előtt Kálmán Margit szavalta el szépen a prológot; november 30-kán pedig a harmadik díszelőadásban Jókai Aranyemberét játszá a színtársulat..."
Az elkövetkező évtizedekben a szovjet megszállásig az őszi és téli idényben mindig működött itt egy-egy vidéki társulat. Híres fővárosi színészek is ellátogattak Munkácsra. A hivatásos társulatok mellett helyi műkedvelők is előszeretettel adták elő a színház deszkáin általában valamilyen jótékony célra rendezett előadásaikat, sőt gyakran hallhatott a város lakossága e falakon belül színvonalas hangversenyeket is.
A munkácsi színház születésnapjáról rendre elfeledkezett szinte mindenki, függetlenül attól, hogy a megnyitás óta eltelt 105 esztendő alatt milyen országhoz tartozott éppen a Latorca-parti város. Csak 1941 novemberében jelent meg egy cikk, amely felhívja a tisztelt olvasó figyelmét a mulasztásra a következő találó alcímmel: "Emlékeztető sorok egy elfelejtett évforduló pótjubileuma alkalmából."
Jelen írás ahhoz szeretne hozzájárulni, hogy megismerjük és a jövőben jobban számon tartsuk magyar múltunk egészséges büszkeségre okot adó neves eseményeit.
Popovics Béla
