2005. január 7.

2005. január 7., 09:00 , 208. szám

Jézus Krisztus testben való születése - Karácsony. Ezután nem sokkal, január 6-án, Vízkereszt ünnepén már a felnőtt Jézus lép elénk mint az Ószövetség messiási ígéreteinek beteljesítője. Ezen az ünnepen úgy látjuk a Názáreti Jézust, az Istenszülő Szűz Fiát, mint Krisztust, a Felkentet, a második isteni személyt. Ezért is hívjuk ezen ünnepünket Úrjelenésnek. A január hatodikát követő vasárnapon olvassuk a következő részt Máté evangéliumából: "a nép, mely sötétségben ült, nagy világosságot pillantott meg, és világosság támadt azoknak, akik a halál árnyékában és országában laknak." Izaiástól származó prófétai szöveg, melyet sokszor a karácsonyi eseményekkel hozunk összefüggésbe. Nézzük egy kicsit közelebbről:

Igaz, hogy a karácsonyi ünnepkör sokkal látványosabb (csillogóbb?!), érzelmesebb (érzelgősebb?!), és szívünknek kedves népszokások is szép számmal kötődnek hozzá. Azonban, ha értelmünkkel közelítjük meg a karácsony és a Vízkereszt eseményét, könnyű belátnunk, hogy nem szabad leragadnunk a megszületett gyermek Jézusnál, hanem hitünkben, keresztény életünkben el kell jutnunk a Messiás személyéhez. Nem szabad leragadni szimpatikus érzelmeknél, élményeknél, hanem kemény, tudatos, következetes munkával kell életünk részévé tenni a felnőtt Jézus, a Krisztus üzenetét. Ez lehet az igazi világosság, ez jelentheti számunkra, minden ember számára a szabadulást a halál, a bűn árnyékából.

Orosz István