Hatalomváltás és köpönyegforgatás

Vadiúj politikai helyzet

Az elmúlt napokban felgyorsultak az események az ukrán politikában, miután végre az utolsó akadályok is elhárultak Viktor Juscsenko elnöki beiktatása elől. A legnagyobb feltűnést – legalábbis kárpátaljai szemüveggel nézve az eseményeket – az SZDPU(o)-nak a hatalomból való látványos visszavonulása keltette.

Amint Juscsenko győzelme kétségbevonhatatlanná vált, múlt csütörtökön Viktor Medvedcsuk benyújtotta lemondását az elnöki adminisztráció vezetőjének posztjáról, s hasonló lépésre szólította fel a párt azon vezető funkcionáriusait is, akik jelentős tisztségeket töltöttek be eddig az államapparátusban. A lépéssel minden bizonnyal a megszégyenítő kirúgatást szerették volna elkerülni, ami napokon belül többségükre várt volna.

Interregnum következett be Kárpátalján is, miután lemondott hivataláról Ivan Rizak, a megye ugyancsak szocdem kormányzója. Ez a fejlemény még tovább fokozta az utódlási harcok hőfokát a vidéken. Figyelemre méltó, hogy az eddigi megyei hatalom, bár hivatalnokainak többsége még hivatalában van, máris ráérzett az ellenzékiség ízére: miközben továbbra is ők irányítanak, a győztes Juscsenko-pártiak készülő véres leszámolásával riogatnak. Egymást érik a különböző feketelistákról szóló híresztelések, melyeket a leköszönő hatalom eltávolítandó hivatalnokairól állított össze állítólag a volt ellenzék. A közvélemény reakciói a készülődő "rendszerváltásra" ugyanakkor meglehetősen egyértelműek. Boszorkányüldözést nyilvánvalóan senki sem szeretne egy olyan társadalomban, ahol helyenként még egy tanítói állás elnyeréséhez is párttagság dukált, ám az is jól érzékelhető, hogy – legalábbis kezdetben – senki sem fog krokodilkönnyeket ejteni azokért, akik pártvonalon jutottak hivatalhoz.

Az országos politika másik érdekes fejleménye a Legfelső Tanácsban megfigyelhető átrendeződés. Az elmúlt napokban-hetekben számos képviselő távozott a hatalompárti padsorokból. Egy részük a Juscsenkót támogató képviselőkhöz csatlakozott, mások a független honatyák korábban ugyancsak megfogyatkozott táborát gyarapították, míg jó néhányan olyan csoportosulásokhoz csapódtak, melyek hovatartozása ugyancsak kétséges a most átalakuló parlamentben.

Ebben az össznépi köpönyegforgatásban természetesen megyénk is érdekelve volt, méghozzá éppen "egyetlen magyar" képviselőnk révén. Amint a Legfelsőbb Bíróság elutasította Viktor Janukovics utolsó óvását is, Gajdos István szociáldemokrata képviselő, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke kilépett az SZDPU(o) parlamenti frakciójából. De még magunkhoz sem térhettünk a megdöbbenésből, amikor másnap, azaz múlt pénteken érkezett az újabb hír: Gajdos belépett az Ukrán Szocialista Párt (SZPU) parlamenti frakciójába!!!

Érdekes módon leggyorsabban volt elvtársai reagáltak Gajdos átállására, hiszen még aznap kizárták őt a szocdem pártból.

Az ungvári városi tanács Szila Narodu (A nép ereje) nevű, volt ellenzéki képviselőkből álló csoportjának szombaton közzétett nyilatkozata szerint Gajdos átülése az SZPU frakciójába visszatetszést keltett Ungvár közvéleményében. "Ennek a hírhedt személynek ugyanis köze van az ukrán elnökválasztás során Kárpátalján elkövetett csalások megszervezéséhez, az üzemanyaggal, a természetvédelmi övezetekben folytatott erdőirtással és a magyar határon át zajló árucsempészés ellenőrzésével kapcsolatos sötét üzlethez, amiről számos esetben tudósított a megye sajtója" – fogalmaz az MTI által idézett közleményük.

Tiltakozik Gajdos frakcióváltása ellen az ukrán elnökválasztás második fordulójának elcsalása elleni megmozdulásokban kulcsszerepet játszó PORA társadalmi mozgalom kárpátaljai szervezete is. Viktor Scsadej, a PORA megyei vezetője múlt szombaton közzétett sajtónyilatkozatában hangsúlyozta: a mozgalom aktivistáit meglepte, hogy a szocialisták, akik folyton a köpönyegforgatókkal kapcsolatos veszélyekre emlékeztetnek, maguk is részeseivé váltak az ilyen átváltozás folyamatának. "Megértjük, hogy Gajdos gazdag vállalkozó, de úgy véljük, az elvek nem eladók. Ezért addig, amíg az SZPU nem kér bocsánatot a kárpátaljai emberektől, és nem zárja ki parlamenti frakciójából Gajdos Istvánt, akadályozni fogjuk a párt mindennemű tevékenységét Kárpátalján" – szögezte le a PORA-vezető az MTI szerint.

Gajdos befogadásának lehetséges következményeit boncolgatja a Szocialista Pártra nézve az Obkom.net.ua internetes hírújság, mely egyebek mellett úgy véli, hogy bár mind a pártnak, mind Moroznak viszonylag szerény a népszerűsége a megyében (Moroz a legutóbbi elnökválasztás első fordulójában a szavazatok 2,2 százalékát szerezte meg Kárpátalján, a 2002-es parlamenti választások során pedig pártja 1,37 százalékig jutott), Gajdos személye oda hathat, hogy népszerűségük még ennél is mélyebbre zuhanhat.

Megfigyelők a Gajdos-metamorfózissal kapcsolatban arra is felhívják a figyelmet, hogy az közvetlenül Somogyi Ferenc magyar külügyminiszter kijevi látogatása után következett be. Sokakban ezért felmerül a kérdés, nem a magyar külpolitika igyekszik-e megmenteni ily módon kárpátaljai emberét. Tény, hogy erre közvetlenül pillanatnyilag semmi sem utal, ugyanakkor mind többen vélik úgy, hogy amennyiben a magyar külpolitika a történtek után is legitimnek fogadja el Gajdos István személyét, az nagy valószínűséggel annak a jele, hogy a köpönyegfordításra az ő áldásukkal, esetleg közreműködésükkel került sor.

Végül felmerül a kérdés, hogyan hat mindez a kárpátaljai magyarságra. A Kárpáti Igaz Szó, a megyei hatalom még mindig Gajdos befolyása alatt álló lapja természetesen azonnal igyekezett megmagyarázni a vezér bizonyítványát. Az újság hétvégi számában közölt interjúban Gajdos egyebek mellett szó szerint a következőket mondja: "...sikeres politikát csak az a személy és az a szervezet tud folytatni, aki, illetve amelyik megfelelő kompromisszumkészséggel rendelkezik, jó szövetségeseket tud felmutatni, s úgy tud alkalmazkodni a körülményekhez, hogy közben az elveit sem adja fel."

Ami viszont az elveket illeti, az UMDSZ vezetőinek emlékezniük kellene arra, hogy Gajdos István nem a magyarság, hanem az SZDPU(o) képviseletében indult a 2002-es parlamenti választásokon, s vélhetően csupán a győzelem érdekében csapódott a magyar ellenszervezethez, mely Tóth Mihály bukása után éppen újabb hatalom közeli vezetőt keresett. Ennél fogva legalábbis gyaníthatnák, hogy vezetőjük mostani pálfordulása nem feltétlenül a kárpátaljai magyarság érdekeit szolgálja... Talán azt is érdemes lenne fontolóra venniük, hogy legközelebb esetleg éppen ők lesznek azok, akiket sorsukra hagy majd jelenlegi vezérük, személyes politikai túlélése érdekében.

ntk